Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Pfeiffer Tibor: Alpakka berakású fa gyertyatartó restaurálása
Az inkrusztáció a darab legmivesebb része. Rendkívül magas színvonalú igényes munka. A fém a nehezebben megmunkálható anyag tehát ennek a kivágása volt az első lépés. Anyaga 0,6-0,7 mm vastag alpakka lemez, a szerszám, mellyel készült, igen vékony lombfűrész (szálfűrész). Egyes bevágások a levelek és a virágszirmok között nem érik el a 0,3 mm szélességet! A diszitést egyszerre vágták ki két egymáshoz ragasztott fémszalagból. A ragasztott felületeket előzetes barázdálás után préselték össze. A barázdálás biztosította a fa alaptest és a fémberakás között a ragaszthatás növelését. A száron felfutó 65 cm hosszú viráginda motívumot egyetlen darabból fűrészelte ki a mester rendkivü li pontossággal.Utólagos megmunkálásnak - reszelésnek, csiszolásnak - a nyomát nem lehet a darabon felfedezni, de a mintázat aprólékossága és a szárak vékonysága miatt erre nem is volt mód. Az éleken és a virágszirmok közé befutó bevágásokon a fűrész nyoma tisztán kivehető, ennek ellenére a kontúr sehol sem rojtos. A szirmok közötti bevágások szűk mérete, ahol egyébként mindenütt furnér van, kizárja annak a lehetőségét, hogy a fa és a fém alkotókat szendvics-szerűen egyszerre vágták volna ki. A két fémlapot - most már a kivágott motívumot - szétválasztva, összeszerelték a furnérral. A paliszander vágásához is a fűrész volt a célravezető szerszám, hiszen ennek a kemény és szálirányban igen hasadékony furnérnak a tárgyon tapasztalható pontosságú megmunkálása késsel lehetetlen. A gondosan kiválasztott, igen szép színű és egyenes szálfutásu falemezeket egymásra helyezve felragasztották egy vastagabb hordozóra (vakfurnér). Ez a ki- fűrészelés ideje alatt a támasztást biztosította, meggátolva az apró, vékony részletek letöredezését. Egy ilyen bonyolult fémbetét negativjának, tehát egy középütt üres furnérnak kivágása igen nagy rutint igényelt. A kivágott fa és fémrészek ösz- szeszerelése után két inkrusztrációt kaptak,melyek egymáshoz képest tükörképek. Alapra ragasztásuk már ugyanúgy történt, mint a tisztán fa anyagú berakásoknál, tehát a díszítményt a megfelelően kiválasztott présformákkal a felületre enyvezték. Az alaptestek felületét fogasgyaluval előzetesen barázdálták. 196
