Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Pfeiffer Tibor: Alpakka berakású fa gyertyatartó restaurálása
A csavarvonal mentén felragasztott fém őntartó ugyan, de a kritikus helyeken még szögelést is alkalmaztak. A szögek, kb 1 mm vastag alpakka huzalból kalapált kúpok, melyeket szűkebb furatba niegszorulásig ütöttek be, majd lereszelték, igy végül helyük láthatatlanná vált. Az inkrusztáció teljes befejezettségét a felületek "egybecsiszolása" biztosította. Nyilvánvaló, hogy a falemez volt a vastagabb*^ igy viszonylag kis munkával igen tetszetős felület keletkezett. Az emberi kéz munkájából természetesen adódó pontatlanságokat, melyek különösen az éles fordulatoknál figyelhetők meg, pecsétviasszal töltötték ki. A vörös pecsétviasz szine a paliszander világos rostjaihoz szépen illeszkedett. A kész berakás tanulmányozása nyilvánvalóvá tette, hogy a különböző anyagok vágása ugyanarról a rajzról készült két másolat felhasználásával történt. Egyik esetben a kontúron kivül (fém) a másik esetben viszont kontúron belül (fa) vágták azokat. A kehely, a cseppfogó és a nódusz fémnyomással6 készült. A darabokon jól látszottak a belső felület koncentrikus körök mentén történt megnyúlásai, kézi felhúzásra utaló kalapácsnyomot sehol sem lehetett látni, ezt a készitéstechnikát a nódusz kis mérete egyébként is kizárta. További bizonyság a fémnyomás mellett, hogy a nódusz két darabból készült "összeperemezéssel” és az egy darabból esztergált fa ma is megtalálható benne. A fémnyomott szerkezeti elemek precízen és szépen munkáltak, készítőjük pontosan tudta, hogy mi az amit az anyag elvisel. Talán hibául róható fel, hogy a megmunkálás során a fém képlékeny hidegalakításának végső határáig ment el, s igy ez lett később a károsodást előidéző egyik ok.6 Az alpakka ugyanis nem eutektikus ötvözet, tehát az ötvöző fémek nem vegyes, hanem csak különálló kristályokból épült rendszert alkotnak. Ennek következménye, hogy az alakitás során megnyujtott fémszerkezete tönkremegy. Ez a kristályroncsolódás eredményezi az egyébként indokolatlan ridegséget, mely a belső feszültségekből ered és a felület össze- repedezését idézi elő. A. fémberakások egyszerű, de látványban nagy hatású vésete- inek elkészítése után az összeszerelt tárgy politúrozása következett. A szerves eredetű lakk a fémrészeket védte a légköri 197
