Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Móré Miklós: Beszámoló a Szépművészeti Múzeumban lezajlott képlopás körülményeiről és a visszakerülés utáni restaurálás munkájáról
Ez vezetett a továbbiakban arra a gondolatra, hogy a megmaradt szélek felületével ajánlatos lenne megnagyobbitani a méretet, annak érdekében, hogy az arc kissé tágasabb térben jelenjen meg. Ezt követően, papirfeszitéses eljárással sik helyzetbe hoztuk a képet, hozzáillesztve a levágott részeket is. A vizsgálatok során kiderült, hogy a megsötétedett lakkréteg alatt meglehetősen nagy felületre kiterjedő átfestéssel kell számolni. A lépcsőzetes feltárás eredményét látva, a konzultáció véleménye ismét megoszlott. Az egyik álláspont amellett szólt, hogy a XVIII. századi részek maradjanak meg, a képfelületen tisztítás ne történjen, retus is csak a legszükségesebb mértékben. Mások viszont a teljes tisztitás és kiegészítés mellett foglaltak állást. A vita sokáig tartott, végül a második álláspont, azaz a teljes feltárás és kiegészítés került jegyzőkönyvbe, mint követendő eljárás. A folytatás úgy is történt, azonban minden előzetes vizsgálat és megfontolás ellenére az eredmény az első álláspont igazát bizonyította. Az eredetiségében kérdőjelezett, de már megszokott, finom festőiséggel megjelenitett női képmásból egy másolat színvonalára süllyedt, romos emlékeztető maradt csupán. Tintoretto férfi képmása volt a következő kérdőjel. Az eredetileg durvaszövésű vászonra festett képet, még meghatározatlan időben, felső sarkainál rézsutosan kisebbítették, majd később tölgyfadeszkára ragasztva ismét négyzetesitették. Az uj faalap, bár hátoldalán merevítőkkel erősítették, mégis vetemedett és két vonalon, függőleges irányban megrepedt, magával szakítva a ráragasztott képvásznat is. Ezeket a rendellenességeket már régóta számontartottuk, tehát a restaurálást az eseményektől függetlenül aktuálisnak tartottuk. A történtek után a kép még szomorúbb látványt nyújtott. A toldalék két része letörött, a festett felület több helyen megsérült, a vetemedés mértéke tovább fokozódott. A konzultáció ebben az esetben is vitatta a helyreállitás módját. Az egyik nézet szerint a kép már túl van azon az állapoton, amikor még restaurálásról lehet szó, mert csupán dokumentuma a korábbi beavatkozásoknak. A résztvevők másik oldalról azt hangoztatták, hogy amennyiben a jelenlegi állapot csupán dokumentum, úgy egy tévedést dokumentál, ezért meg kell szabadítani a képvásznat az őt elszakitó, karakterét meghamisító faalaptól. Az előzetes vizsgálat során megállapítottuk, hogy az arcot fedő sárga lakkréteg alatt a festés, kisebb kopásoktól 86
