Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Ágostházi László: Antik és középkori épületmaradványok konzerválása Budapest-Óbudán

ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ

ANTIK ÉS KÖZÉPKORI ÉPÜLETMARADVÁNYOK KONZERVÁLÁSA BUDAPEST - ÓBUDÁN

Témám - az antik és középkori épületmaradványok konzerválása - indokolttá teszi, hogy azzal összefüggő néhány történeti tényre felfigyeljünk. Ezek a következők:

1. Óbuda a magyar fővárosnak az a területe, amelynek talán a legösszetettebb, leggazdagabb a történelme a város többi részéhez képest. Az őskor emberének itteni, nyomaira most természe tesen ki sem térve, jelezni szeretném, hogy a dunai ősi átkelőhely jelentőségét felismerve a római birodalom i.e. 11-ben a Du na vonaláig terjesztette ki határait s a határmente védelmére erődítmények láncolatát hozta létre. Ezek egyik legjelentősebb! ke éppen Óbuda területére esett. Ezek az intézkedések teremtik meg a birodalom életében az i.sz. 4. század végéig jelentőséggel biró provincia központ, Aquincum létének alapjait is.

2. A dunai átkelőhely jelentősége őrizte meg a terület fontosságát a római hóditás megszűnte után is. Bizonnyal ilyen meg fontolások következtében települtek meg itt a 9-10. század fordulóján a hóditó magyarok is. Vezérüket, Árpádot is itt temették el, a hagyomány szerint 907-ben.

3. Óbuda fontossága a középkor idején végig megmaradt; rész ben a király, részben az egyház birtokolja. A 13. század során egy ideig királyi székhely, majd a várat a 13. századtól a magyar királynék lakják. Számos szerzetesrend épiti fel itt kolos torát. Zsigmond király 1389-ben egyetemet alapit itt.

4. Jellemző a terület földrajzi és gazdasági jelentőségére, hogy bár a 16-17. századi török hódoltság idején elpusztul, a 18. században újjáépülve ismét fontos szerephez jut az ország életében.

275