Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Sperl-Bose, Isabelle: Mit tanulhatunk az Európán kívüli restaurátori módszerekből? : ezeket a technikákat lehet-e használni Közép-Európában?

nagyságát. A nyersanyag haj1itásával, csiszolásával (köszörülé­sével) és kikeresésével mindenki olyan kést állithat elő, amely jól kézre áll - és igy ez jelentősen különbözik a vásárolt, egy­séges gépi előállitásu késtől. A papir osztásához, szétvágásához félkör-pengéjű kést használ­tunk, amely Európában nem kapható a kereskedelemben. Ennek a kés­formának a különlegessége, hogy a papirt mindig csak egy ponton érintjük (vagy az anyagot) illetve gyengéd nyomással kerül sor a vágásra és akármilyen kis felületről is van szó, a papirrosto- kat ténylegesen vágni lehet és nem tépni. Ennek a késnek a helyes vezetése eleinte nagy gondokat okoz - csak hosszú begyakorlás után tűnik ki a kés súlyából és éles pengéjéből eredő előnye. Vonalzónak illetve vezető sínnek egyszerű keményfából készült lé­ceket használtunk, különböző hosszuságuakat. A méréshez egy japán mérce szolgált (pontokkal számjegyek helyett). Pontozótű, csipesz, papirral körültekert ólomsulyok, ollók - ezek a felszerelési tár­gyak számos különböző, természetes szőrből és rostból készült ke­fe és ecset mellett, amelyeket azután egy meghatározott mozzanat­hoz használtunk fel. Ragasztóanyagként búza (rizs) keményitőcsi- rizt használtunk, a legkülönbözőbb folyékonysági fokon és a leg­különbözőbb célokra. C. Az előállított tárgyak leirása A paraván kereteként könnyű cédrusfát használtunk fel és bam­buszszögekkel úgy erősítettük össze, hogy létrejött egy raszter (négyzetrács), amely azután tartotta a japánpapirok sok, egymást fedő rétegét. A képtekercs felépítésére különböző fajtájú japán- papirt kasíroztunk egymásra, ugyancsak japán papirral dubliroztunk brokátot és santungot, hogy azután összerakható legyen. E tevékenységekben az volt a különleges, hogy az egyes fogások, amelyeket bemutattak, egy egészen világosan átgondolt sorrend szerint következtek. A fogások (kézmozdulatok) mindegyik diák szá­mára újak voltak - de egy kis idő múlva fel lehetett ismerni, hogy ezek nagyon átgondoltak és az anyagoknak megfelelőek voltak. Minden résztvevő számára teljesen uj volt ez a terület és be kel­lett mindenkit vezetni abba, amit addig mindenki ismertnek hitt. Az ismert anyaggal való konfrontáció uj és kifinomult kezelés­móddal nyilvánvalóan először problémákat okoz, de a továbbiakban 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom