Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Ślesiński, Władysław: A restaurátorképzés és a restaurálás gyakorlati kézikönyve
1922) ; R. Mayer: "A művész kézikönyve művészeti anyagokról és technikákról" (1. kiadás, New York 1938). Az utóbbi években kezdtek megjelenni azok a kézikönyvek, melyeknek címzettjei a műgyűjtők és a műkereskedők. Az ilyen jellegű kézikönyvek egyik jobb példája Friedy Kay Fali könyvecskéje: "A műtárgyak: gondozásuk és megóvásuk" (Washington 1967). Ebben a referátumban nem áll módunkban elemezni, de még felsorolni sem valamennyi kézikönyvet. Általánosságban azonban megállapítható, hogy hiven tükrözik annak a kornak ismeretanyagát, amelyben készültek. Természetesen kulcsszerepe van a szerző személyiségének, azaz ismereteinek, tapasztalatainak, munkakörülményeinek, irodalomismeretének, sőt még életkorának is. Minden látszat ellenére nincs túl sok restaurátor-kézikönyv, s ezek megoszlása az egyes szakterületek között nagyon egyenetlen. Kevés mű szól a bőr-, a kerámia-, az üveg- és az ékszerművészetről, viszont nagyon soknak témája a táblakép. A legtöbb kézikönyvre jellemző, hogy a problémákat csak szelektíven és töredékesen tárgyalja. Mindezideig kevés figyelmet szenteltünk pl. a műtárgyakra károsan ható tényezők és az ezeket befolyásoló intézkedések témakörének. Egy pozitiv példa a műtárgyingóságok konzerválási és restaurálási problémáinak átfogó tárgyalására, rövid terjedelme ellenére, J. Riederer könyve: "Művészet és kémia , - a pótolhatatlan megóvás" (Berlin 1977), amely az állapotban történt változásokat és károkat, valamint a konzerválási és restaurálási intézkedéseket egyaránt felöleli. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg H. Kühn művében, melynek cime: "Műtárgyak és régészeti leletek karbantartása és ápolása" (München, 1. kötet, 1974; 2. kötet, 1981) és K. Nicolaus könyvében: "Du Mont kézikönyve a festészeti ismeretekről" (Köln 1979). A most emlitett két mű azonban a mű tárgyingóságoknak csak bizonyos kérdésköreit tárgyalja, az anyagismeretet és a festőtechnikákba való bevezetést. A legtöbb restaurálási kézikönyv leirja, hogy mit kell tenni, de igen ritkán közli, hogy miért kell igy eljárni. A bemutatott receptek különfélék és különböző értékűek. A kézikönyvek a recepteket önkényesen adják meg, ezek részben saját kisérletek, részben pedig régóta alkalmazott, bevált eljárások eredményei. 127
