Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Sandner, Ingo: Restaurátorművész vagy restaurátormérnök?
A természet előtti rajzolás és festés, a plasztikus anatómia alapismereteinek kőzvetitése, perspektíva és kompoziciós tan, ezek mind előfeltételei a következő lépéseknek. A történelmi festéstechnikák gyakorlása fontos előfeltételét képezik a hiányzó részek retusálásának vagy akár rekonstrukciójának és végül a másolásnak. A saját művészi munka élménye az utánábrá- zolásba és az utánérzésbe torkollik. Mi a beleérzés tudásának képességét akarjuk elősegíteni, és nem akarunk hozzájárulni a saját művészi akarat és a műtárgynak való alárendelés szükségességének konfliktusához. Az utóbbi évek munkaeredményei egyre jobban megerősítették bennünk: csak a művészi érzés és a művészi képesség párhuzamos fejlesztése vezet a restaurálási módszerek megtanulásához és egy "egészet átfogó" nézethez. A technikai tökéletességre való törekvés a restaurátori munkában még nem jelent megoldást a műtárgy szempontjából. Az ötéves restaurátori tanulmányok alatt ez a képzési rész kb. az összidőnek a 15 %-át teszi ki, különösen az első két évre koncentrálódva. Azok a képzési intézmények, amelyek a műtárgyat nem igy fogják fel és ezért a feladat technikai oldalát hangsúlyozzák, szerintem nem tesznek eleget összfeladatuknak. Gyakran hallható az a kifogás, hogy a modern műtárgyak egészen másmilyenek. A galériákban állnak tárgyak motorokkal, technikai részletekkel, fényeffektusokkal stb. Heinz Althöfer és más restaurátorok már többször nyilatkoztak a művészi jelen alkotá4 sainak e különlegességeiről. De itt is, a látszólag előnyben részesített technikai oldal mellett, megmarad az alapkérdés, hogy a műtárgyat meg kell óvni - tehát az esztétikai kérdések kerülnek mégis prioritásba. Itt azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az idő kiválogatja majd a sarlatánkodást a tényleges műtárgyak közül. Ennek a végrehajtása azonban nem a restaurátor feladata. Az elmondottak kevésbé látszanak megtámadhatónak. Más akcentust kap azonban az egész, ha meggondoljuk, hogy a restaurátori tevékenység végül is a két szélsőség, a romok konzerválása és a "szebb mint valaha" rekonstrukciója között mozog. A túlhaladott állapot konzerválását esetenként előnyben részesítették az un. "pusztán tartással" szemben, amikor azért a látszó112
