Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Jedrzejewska, Hanna: A falfestmények konzerválásának néhány etikai problémája
A probléma "mindössze" az volt, hogy mit kezdjenek velük. Festett felületükkel lefelé, lapjára fektetett támasztékra rakták, a vakolatréteg egyenetlen és érdes volt. Volt néhány kisebb kép is, de akadt köztük nagyon nagyméretű is (több négyzetméter). Kettő közülük háromdimenziós volt (egy fülke és egy boltiv) . A támasztó vakolat tele volt oldódó sóval. A technikai kezelés kiindulópontja nulla volt, illetve még az sem. A festményt az uj hátfalra kellett "felkészíteni", s ezt a hátfalat a meglévő feltételeknek és körülményeknek megfelelően kellett megépíteni. Pl. .utazó kiállításra is fel kellett készíteni. Ekkor még a képek csak vékony, egyenként néhány négyzetméternyi bőrréteget jelentettek, amelyek egyik oldalán értékes festéssel, a másikon pedig nehezen tapadó vakolattal rendelkeztek. Az első etikai alapproblémát a gipszvakolat jelentette. Eredeti tárgyi bizonyiték. Tele volt oldódó sóval, s strukturális funkciójáról semmi biztosat nem lehetett tudni. Miután megfelele- lően regisztrált mintákat vettek, el kellett távolítani, csaknem teljesen. Az uj lábazat részleteit (első rétegek és a merev lap) másutt 2 irtuk le. Számos technikai követelményt elégített ki, és egy nagyon fontos etikait is: "visszafordítható" volt (szükség esetén a festékréteg megsértése nélkül eltávolitható). A festékréteg végső kezelésével kapcsolatosan egy fontos etikai problémacsoport merült fel. A dokumentációs jelentőségére való tekintettel olyan döntés született, hogy az eredeti festék maradványaihoz semmit sem lehet hozzátenni (Tilos a retusálás, bele- festés, stb.). Az esztétikai egyensúlyt helyreállítani csak semleges tónusu szemcsés gittel lehetett, amellyel a hiányzó üregeket töltötték ki, s a környező hátteret fedték. A "semleges" tónusoknak a festékkel való összehangolása már önmagában nagy gondot jelentett, úgy, hogy a javítások közben az optikai háttérben maradjanak. Az etikai problémák utolsó csoportja a kiállítás elrendezésének módjára vonatkozik. A restaurátor elképzelése az volt, hogy egy falazat hangulatát idéző intérieurt épitsen, ehhez való megvilágítással és perspektívával. így az ereklye az eredeti környezetéhez hasonló elrendezést kapott volna. Sajnos, a belső 86