Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Korek József: A műtárgyérték növelése a restaurátori munka nyomán
tárgytipus született. Ebbe a kategóriába sorolom a budai, tatai, visegrádi kályhacsempék fáradságos összekeresését, amelyek választ adtak a kerámiaműhelyek meglétére, stílusgyakorlatára. A tömeganyagnál a jő előkészítés már eleve határt szab a várható eredményességnek, de nem tartom szükségesnek, hogy egy összekeresett edényprofilból "gipszaturát" készítsen a restaurátor, csak azért, hogy belőle edény legyen. A megtalált profil rajzban való rekonstrukciója hitelesebb, kisebb anyagi ráfordítással meg oldható, nem szólva a kiegészítésekből adódó tévedésekről, amely annak hitelességét is megkérdőjelezheti. Példának a hódmezővásár helyi kökénydombi Vénuszt említem, amelyet 1942-ben közösen tártunk fel Banner Jánossal, s ahol a kicsorbult peremet csucsosan egészítettük ki a formai jegy alapján. A szegvár-tüzkövesi sarlós isten előkerülése, a középső és késő neolitikumból származó háromszög alakú, kisméretű, lapos idolok analógiái alapján joggal feltételezhető, hogy a vásárhelyi Vénusz nem csúcsban, hanem fej alakban végződhetett. Az éles szakmai viták közepette még a szándékos hamisítás vádját is megkaptuk, jóllehet az azóta előkerült töredékek (Sonkád) igazolták a kiegészítés helyességét Ebben az esetben - bár csupán 2 cm-es pótlásról van szó - helyesebb rekonstruálásról beszélni. Mai tapasztalatom alapján biztosan nem egészítettem volna ki a Vénusz arca fölött kitört részt, hanem vagy rajzban, vagy modellben adnám a lehetséges három változatot. Ezek: a jelenleg meglevő csúcsos végződés, a fejjel való megjelenés eshetősége, illetve az a lehetőség, hogy a fej az idol fedőjén lehetett külön darabon, amelyre az ujkőkor számos analógiát produkált. Teljesen egyetértek a harmadik Nemzetközi Restaurátor Konferencia igen fontos kérdéseinek célkitűzésével, amely a kiegészítés etikai és természettudományos vizsgálatának kérdését tárgyal ta. Nyomatékosan szeretném aláhúzni az ott elhangzott előadásból Jahont Oleg megállapitását: "Rekonstrukciót csak vitathatatlan esetekben szabad végezni, amikor a feltárt elemek nem okoznak semmi problémát, s amikor minden teljes pontossággal bizonyítható. " A különböző képzési rendhez csatlakozó diplomamunkák, vizsga munkák igazolják, hogy a régészeti kiegészítés, illetve rekonst-13-