Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Korek József: A műtárgyérték növelése a restaurátori munka nyomán

rukció jó utón jár, és mind tudományos, mind kiállitás vonatkozásában uj értékeket hoztak létre. A legjobb együttműködés a régész és a restaurátorok között is eredményezhet bizonytalanságokat és tévedéseket a rekonstrukciókban. Két dologra hivnám fel a figyelmet a kerámiát illetően. Egyik a diszités, elsősorban karcolás kiegészítésének eléggé elterjedt gyakorlata. Ahogyan két levél nem egyforma, úgy ritka, sőt szinte lehetetlen az őskori kerámián a teljes azonos diszités, mivel ezek egyediek, és a kerámiakészitő ügyessége, ötletessége alakitja a diszitendő felületet. A másik veszély a festett kerámia rekonstrukciójában rejlik. Szerencsére kevés rekonstrukció történt, illetve gondolatban vetődött fel a festéssel történő kiegészítés. A festés egy része fekete szinben jelentkezik, amely a kémiai vizsgálatok szerint egy szerves anyag vasoxiddá korrodeálódott terméke, s igy szine megtévesztő. Ebben az esetben nem szabad a tárgyon festési kiegészítést alkalmazni, helyette egy külön megformált másolaton mint modellen kell alkalmazni a vizsgálat eredményével alátámasztott színeket. Példának a középső neolitikumba tartozó bükki festett edényekre hivatkozom, ahol a fekete festés eredetileg vörös szinű volt, feltehetőleg állati vér, és az aggteleki kiállításon egymás mellett állítottuk ki az idők folyamán átalakult, illetve a vizsgálatok által valószínűsített színeket, formákat.

A kerámián kívül a fém - elsősorban a vas- konzerválása időigényes. E témában is tulhajtottnak érzem a telepanyag tömegtermékeinek erőltetett konzerválását - több kg. vasszög -, ami szintén kapacitást von el, holott a raktári anyagban vagy a még nem restaurált leletek között számos értékesebb akadna.

Külön problémát jelent a folyómedrekből kikerült vasleletek megtisztítása, a rárakódott konkrécióktól. Ezek leválasztása a legmodernebb eszközöket is figyelembe véve, munkaigényes olyan fokban, hogy azoknál érdemes belefogni, amelyeknek röntgenfelvételét elkészítettük. Az e tárgyban elért sok szép eredményből a kelta kettős tőrt emelem ki, amely mint lelet is egyedülálló műtárgy, de egyben a viselet uj szokását is tükrözi.

Egyre általánosabbá válik bizonyos vastárgyak röntgenvizsgálata, amely különösen akkor jelent problémát, ha a vason levő-14-