Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Korek József: A műtárgyérték növelése a restaurátori munka nyomán

berakások a korrózióban jelentkeznek. Az igényszint más és más az anyagmeghatározás vonatkozásában. A restaurátornak a tárgy földből való kikerülésekor már szüksége van a röntgenre, hogy eldöntse, mit szabad kezdeni a tárggyal. A régésznek bármikor megfelel, mert a feldolgozás kapcsán az összetétele, a nyersanyag esetleges termőhelye, illetve a technikai eljárás érdekli. Az anyagvizsgálat általában véve nem megoldott, és nem is kapta meg a jelentőségéhez mért fontosságot. A muzeológus és a restaurátor is egyéni összeköttetései révén legtöbbször "mosolymunkával" oldja meg a legszükségesebb vizsgálatokat. Lehetőségeink nagyon korlátozottak, és ezzel sem élünk szervezetten. Bázisintézményként az MTA Régészeti Intézetének Interdiszciplináris Osztálya tekintendő, amely mind az anyagvizsgálat, mind a kronológiai lehetőségek terén szinte minden eddig ismert módszert kipróbált. Kapacitása csupán a vizsgálati lehetőségek bemutatására szolgál anélkül, hogy a szakmai kérdéseket lényegesen befolyásolná. A másik lehetőség a Gömöri János vezette iparrégészet körébe eső vizsgálatok elvégzése, illetve a most kibontakozó archeometriai munkabizottság, amely a VEAB összefogásában Bakos Miklós egyetemi tanár vezetésével nagyobb tömegű anyag- vizsgálatra képes. Előnyös a lézer, illetve a röntgendiffrakciós módszerek alkalmazása, amely roncsolásmentesen egyre több információt ad a fémleletekről. Vizsgálatok folynak az OMF-ben és a KMI Restaurátor Osztályán is. Egy oldalról kívánatos lenne a meglevő kapacitások összehangolása, bizonyos fokú szakosodás, másfelől tudatossá kellene tenni, hogy mind a restaurálás, mind a feldolgozás nem lehet meg természettudományos módszerek nélkül, és e munkák elvégzéséhez még a jelenleg rendelkezésre álló ásatási pénzekből is áldozni kell, mert egyik útja a műtárgyérték emelésének.

örvendetes, hogy egyre több publikáció jelenik meg a restaurátorok tollából, elsősorban a KMI kiadványaiban, ritkábban a múzeumi évkönyvekben. Elszomoritó viszont, hogy a régészek részéről milyen kevés a szakmai érdeklődés az uj módszerek, eljárások iránt. E téren szemléletváltozás szükséges, mert a műtárgy- védelmet csak komplexen lehet értelmezni. A szemléletváltozás egyik fokmérője lesz, ha a közös publikációk egy-egy kiemelkedő-15-