Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Stovring-Nielsen, Sonja: Egyházi textíliák restaurálása és egy különleges másolási technika példája

A, kelme drága aranybrokát, amelynek komplex textúrája van /l.fotó/. A minta szalagokra van felosztva, és ezeken egy "griffmadár minta" dominál, finom szív alakú motívummal és rom- buszmintával szegélyezve. A közbeszőtt aranyfonal képezi a mintát, amely kiemelkedik, mint egy dombormű, indigó kontúrokkal a vilá­gos alapon. Ma az egész darab barnás. Az aranyfonal úgynevezett hártyaarany, amely 0,6 mm vastag aranyozott bőrszalagokból ké­szült. Ezt az aranyfonalat először a kínai szöveteknél használ­ták, de a mongolok előnyomulása a 13. században elterjesztette ezt a fajta fonalat Nyugaton is. A griffmadaras rész beható vizs­gálata során kiderült, hogy két helyen szövött arab feliratok ma­radványai maradtak fenn. Ezeket azonban nem lehetett értelmezni. Restaurálás A töredékek nagyon kopottak és piszkosak voltak. A minta csak elmosódó csikóknak látszott. Mosás előtt a darabokat hálóból ké­szült zsákokba varrták, majd kimosták desztillált vízben, amihez szappanfaháncs-kivonatot tettek és azután desztillált vízben ki­öblítették. Linóleumon szárították úgy, hogy a hátsó fele érint­kezett a linóleummal. A mosás után nagyon sok foszlott, szakadt aranyfonal vált szabaddá és a szálakra bontott selyem, amely az alsó vetüléket képezte, sok helyen összekuszálódott. A palást for­máját még egy korábbi fázisban rekonstruálták. A töredékeket most egy darab nyersselyem-alátétre rávarrták, mintára szabták és megfestették, hogy a palást jelenlegi barnás színét elnyerje. A töredékeket összeillesztették, amihez egy vé­kony, viasszal bevont selyemszálat használtak. Hogy a jellegzetes és szép griffmadár-mintát hangsúlyozzák, az aranyozott bőrszala­gokat az összeillesztés előtt egy külön vékony öltéssel meg kel­lett erősíteni. A palástot a Nemzeti Muzeum középkori gyűjteményé­ben helyezik el. 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom