Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - B. Perjés Judit: A restaurált lelet mint történeti forrás

dat egyszerű. A restaurátor gond nélkül meg tudja oldani a feladatot anélkül, hogy ismerné a lelőkörülményeket, az adott kort.

Nem hátráltatja a munkát az, hogy a néprajzossal soha nem járt ki a falvakba gyűjteni. De arra sem kell ügyelnie, hogy a legapróbb részleteket is "megvallassa", mivel a példának választott korszak ról Írott források garmadája maradt fenn, sőt pontos leírások, fényképek, nemegyszer filmfelvételek is.

Koránt sem ugyanez a helyzet, mondjuk, egy népvándorláskori szálláshelyről összegyűjtött cseréphalmazzal! Ha a restaurátor most sem.tesz mást, mint összeszedegeti az összeillő.darabokat, majd ragasztja és kiegészíti a töredékeket, lényegében csak múzeumi kisiparosként dolgozott. Nemcsak arról van szó, hogy más az állaga az 1200 esztendős cserépnek, hanem arról, hogy ez a cseréptöredék -halmaz , mégha nem is nagy értékű, de történeti forrás! Akkor viszont úgy is kell bánnunk vele. Tudnunk kell a lelőkörülményeket, hiszen egyáltalán nem mindegy például, hogy a cserépedényünk darabjai milyen rétegből jöttek elő. Egyik Árpád-kori településünkön, egymástól 50-60 méternyire eső szabad kemencék átégett lesározásából egy és ugyanazon fazék darabjai kerültek elő. Erre a jelenségre a restaurátornak fel kell hívnia a régész figyelmét. Felhasználható megfigyeléseket azonban csak akkor tehetünk, ha a restaurátor együtt dolgozhat a régésszel, és munkamódszerét a nagyfokú pontosság és lelkiismeretesség jellemzi.

Másfél évtizednél alig több idő telt el azóta, amióta lehetővé vált, hogy hazánkban a régészeti ásatásokon a restaurátor is részt vehessen, mégpedig ne csak vendégként;egy-egy délutánra, hanem heteken keresztül. Igen örvendetes, hogy manapság nemritkán' egészen természetesnek veszik a restaurátorok helyszíni munkáját. Nem túlságosan nagy azoknak a régészeknek a száma, akik ezért - annak idején - sokat tettek és példát mutattak. A puszta együttlét azonban nem elég. A restaurátor feladata az ásatásokon többrétű. Egyrészt rendelkeznie kell mindazokkal a felszerelési tárgyakkal és vegyszerekkel, amelyek segítségével a napvilágra került leleteket megmentheti, másrészt módszeres munkáját a helyszínen dokumentálnia kell. A restaurátor által készített dokumentáció azonban

76