Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Beeger, Dieter: Márványból, mészkőből és homokkőből készült szobrok és múzeumi műtárgyak károsodásáról és megőrzéséről

ismételt fölállítása profilaktikus kezelést igényel, melynek oka a márványra nézve kedvezőtlen, számos külső tényezőben rejlik. Miután hordozóanyagu tisztitópasztával és aktiv detergensekkel eltávolították az üledékrétegeket, és a kipergő, illetve veszélyeztetett márványfelületeket helyileg megszilárdították, az e- gész szoborfelület víztaszító kezelésével időleges védelem nyújtható. A rendszeres felügyelet, tisztítás, a legkisebb károsodás kijavítása és a víztaszító kezelés megismétlése rendszeres időközökben éppolyan elengedhetetlen, mint a magasabb immissziós értékeket fölmutató téli félévek folyamán valamennyi szobor megfelelő beburkolása.

A nedvesség nemcsak a márvány műtárgyakra káros, de kárt o- kozhat a mészkőből és a karbon -homokkőből készült tárgyakon is. Például a berlini Muzeum-szigeten fekvő Állami Múzeumok Érmekabinetje tulajdonában lévő német reneszánsz érmék több kőmodell- jén századunk 70-es éveitől kezdve fehér sókiütések jelentek meg. Ilyen kiütés jelentkezett 14 kőérmén, amelyek a 16. században solnhofeni mészkőből készültek, s ezek közül kilencet Matthes Gebei mesternek tulajdonítanak. A legjobban sújtott modell az 1540 körüli időkből származik, s Katharina Holzschuert ábrázolta. A tü- levél alakú fehér kiütések a kőzetfelületen már két helyen helyi ietöredezést okoztak. A sókiütések a modellek portréábrázolásain, díszítőelemein, valamint Írásos felületein jelentkeznek, viszont alig a sima részeken. A Katharina Holzschuert ábrázoló modell só- kivirágzását mikroszkópikus vizsgálat alá vonták, s ez kalciumkarbonátot, szulfátot, s kisebb mennyiségben kloridot mutatott ki. Az érmemodell kőanyaga a simapalás szerkezetű solnhofeni mészpala, amelyet Bajorországban, az Altmühltal menti Eichstat és Solnhofen községek közelében már régóta bányásznak. Az elegyrészek - főként egymásba fonódó és illeszkedő kalcitkristályok - rendkívül kicsi szemcsenagyságuak /0,005 és 0,02 mm/. A Solnhofeni mészpala időjárásállósága a sürü mészkőével hasonlítható össze. Az agyagberé- tegződések kedvezőtlenül hatnak, ezért gyakori a lepattogzás.

Reis /1935/ a következőképpen Ítélte meg a solnhofeni mészpalát: "... azonban ezek csak zárt, nedvességnek ki nem tett helyiségekben tartják.magukat." A sókivirágzás oka a múzeumi termek légned216