Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Beeger, Dieter: Márványból, mészkőből és homokkőből készült szobrok és múzeumi műtárgyak károsodásáról és megőrzéséről

vesség-tartalmának periódikus ingadozása volt, amely a kőmodellek- ben oldódási folyamatot, mobilizációt és ujrakiválasztódást indí­tottak meg. Ezt a kémiai átalakulást a károsító anyagok behatolása még fokozta. A gebeli kőmodellek kőzetanyagának nem karboni adaléx anyagai esetleg még fokozták is a pusztulást. A só óvatos eltávo­lítása után a kőmodellek megóvása és biztosítása érdekében elen­gedhetetlen ezek exszikkátorhoz hasonló alkalmatosságokban, állan­dó klimakörülmények közötti elhelyezése, ahol a levegővel csak en­nek szárítása után érintkezhetnek. A berlini Állami Múzeumok szoborgyüjteményének terméskő­tárgyain a levegő nedvességtartalmának időszakos változásai szin­tén sókivirágzást és szemkipergést okozott. Éz különösen a 4 pró­féta Dániel, Ezékiel, Jeremiás, Ezsaiás 1250 körüli időből szár­mazó szobrát sújtotta, amelyek 1914-ig a trieri "Miasszonyunk" templom nyugati homlokzatát diszitették, s csak aztán kerültek a berlini Állami Múzeumok birtokába. A prófétaszobrok kőzetanyagát a Trier környékén bányászott triász korú, karbonikus kötőanyagú, finomszemcséjű kvarchomokkő képezi. Amikor a "Miasszonyunk" temp­lom nyugati homlokzatáról ezeket a homokkő szobrokat levették, a következő elhasználódási jelenségeket mutatták: szemkipergés, vé­kony rétegek lehámlása, finom repedések, elszórt mélyedések, ame­lyek kialakulását különösen a rétegre merőleges képzőmüvészi meg­munkálás segitette elő. Különböző, később ismét eltávolitott ce- mentkiegészitések egy 19. századi restaurálásról tanúskodnak. Kö­rülbelül 1970 óta a 4 emlitett szobor felületének különböző része­in fehértől a világosszürkéig terjedő szinben különböző vastagsá­gú, részben mikrokristályos szerkezetű kivirágzások jelentek meg. A homokkő felszinén sok helyütt felismerhető a szerkezet föllazu­lása. A karbonikus kötőanyag itt föl- és kioldódott, és a pórusok nyitottá váltak. Helyenként ismételten kalcit kristályosodott ki, ott, ahol a nedvesség-ritmus a mélyebben fekvő homokkőrétegből ezt kioldotta, és a kőzet felszinére szállította. A sókivirágzás kép­ződéshez a karbonátok szállítják a kalciumot, amelyeket aztán kal­ciumkarbonátként, kalciumszulfátként és alárendelten magnézium­szulfátként lehetett beazonosítani. Igen magas levegőnedvesség és az ezt követő kiszáradás okozták a vegyi aktivizálódást, amelynek 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom