Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

T. Bruder Katalin: A szekszárdi szarkofág két kancsójának újrarestaurálása

gipszet és cint /kb. 20 dkg/ el tudtam távolitani. A tárgy leírásánál már említettem, hogy a szakadásokat és hiányosságokat domborított, beforrasztott vörösréz lemezekkel javították. Természetesen ezeket a pótlásokat is ki kellett szedni és a tárgyról minél tökéletesebben letisztitani a forrasztőónt. Számos helyen, különösen az edény belsejében a gipszelés alatt aktiv korrózióval találkoztam, ezért szükségesnek tartottam, hogy a gipsz, ón, paraffin stb. eltávolítása után 10 %-os Selecton B^-es oldattal kezeljem a tárgyat. Ugyancsak ebben az oldatban tisztítottam a fület is, miután eltávolitottam belőle a már korábban emlitett rögzítő csavarokat.

Az ötvös módszerekkel történő forma-kiigazitás közben derült ki az, hogy a "beépített" töredék több ponton hozzáillik az edény meglévő részéhez, de az eredeti csatlakoztatáshoz képest 45 fokß

kai jobbra elfordítva. Ennek a darabnak az ivét erősen át kellett kalapálni, mivel az első restauráláskor - átformálták annak érdekében, hogy az a fentemlitett módon elfordítva se hasson oda nem illőnek. Az újbóli áttisztítás, semlegesités után kerülhetett sor a ragasztásokra, melyeket UHU-plus ragasztóval végeztem.

A tárgyon meglehetősen nagymértékű volt a deforinálódás. Ezt az anyag rossz megtartása miatt nem lehetett teljes mértékben visszakalapálni. így azt a megoldást kellett választani, hogy egy csavar segítségével, melynek feje a tárgy belsejében, annak aljára támaszkodott, egy műanyag korongot feszítsek be a kancsó szűkülő nyakrészébe. Ennek segítségével lassan ki lehetett huzni a deformálódási annyira, hogy a tárgy majdnem teljesen visszanyerte eredeti formáját. A ragasztásokat üvegszállal erősítettem. A kisebb hiányosságok kiegészítése töltött, festett epoxi műgyantával történt. Ezután már el lehetett távolitani a csavart, s a töredéket helyére illeszteni, majd a hiányokat kiegészíteni. Ennek érdekében a kancsó már helyrehozott oldaláról egy desztillált viz- ben megáztatott papirral negatívot vettem. Ezt teljes száradás u- tán a tárgyról leemelve a hiányzó részen belülről a lyukba ragasztottam. Ezt követte az acetonnal higitott epoxival való átitatás, mely' a kötés után jó tartást biztosított a papirnak. Erre ragasztottam rá a behelyezendő töredéket, s ugyancsak ez képezte a kiegészítés anyagának az alapját is. Ez úgy, mint a tárgy többi ré-