Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Báthy Géza: Egy római kori bronztál restaurálása a felszínbe simuló alálapolás módszerével
üvegszál-kötegeket helyeztünk, majd préselés közben melegítéssel térhálósitottuk a gyantát. Az alulról alkalmazott alálapolás vastagsága nem éri el a perem vastagságának felét. A fölösleg lecsi- szolása után a kialakított nagyszilárdságú alálapolás alig észrevehető . A legyőzött rugalmas erő egyetlen esetben sem pattintotta szét az alkalmazott Araldit üvegszövedékes ragasztásokat. Az egészen apró illészthetetlen töredékek kivételével minden darab beépítésre került. VI. Kiégés zités Az összeállítás után fennmaradó hiányokat az előbbi tipusu Araldit és Eporesit R 3 gyantának 1:3 arányban összedolgozott, Aerosil-el tixotropizált anyagával egészítettük ki. A kiegészítő műgyantába az V. c. pontban leirt módon itt is üvegszálerősitést építettünk. A kiegészítés modellálása és ledolgozása az üvegkie- gészitéseknél szokásos módon történt. A kiegészítő gyantát anyagában színeztük Sudan, kisrészben oxidfestékekkel. A kiegészítések lecsiszolása, polirozása után a- zonos mügyantakeverékkel a repedéseket is mindkét oldalról lezártuk. A kész bronztál ráeső fényben egységes egészet képez, erős fénnyel átvilágítva viszont pontosan látható a ragasztások és kiegészítések transzparens foltjainak elhelyezkedése. A tál alsó részén meghagytuk a "Faltenbecher" benyomások leg erősebb beszakadását. A deformált szakadás "eldolgozása" jelentősen eredeti felszin eltűnését okozta volna. így egyértelműen hitelesen tudjuk bemutatni a fém adott állapotát. A kisebb sarokszakadásoknál az összhatás kedvéért alkalmaztuk az itt elkerült összedolgozás-elsimitás módszerét. VII. VII. Konzerválás A megerősített, helyreállított edényen elsimítottuk a ragasz tásokat és kiegészítéseket. Enyhe utolsó kémiai tisztitás-zsirta- lanitás és semlegesités után a tárgyat Akrilán fémvédő lakk hig oldatával itattuk át. 25
