Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabolcs Péterné: Berzencei hímzett ködmön restaurálása
4. A ködmön tisztítása A bor a kapilláris vizét nem vesztette el, tehát nem volt szükséges az ujracserzés, amely a szőrös bőrök tisztításának egyik jól bevált módszere. Ebben az esetben a bőrt csupán a rárakódott zsirok, szennyeződések keményítették meg, ezért tisztításához szerves oldószert választottam. Perklór-etilént bükkfa-fürészporral kevertem össze, és az igy előállított pépet a ködmön belső és külső oldalára egyaránt rákentem. Fóliába tekerve hagytam egy napig. Amikor kibontottam, dörzsölni, mozgatni kezdtem, centiről centire haladva, A dörzsölést nagyon óvatosan kellett végeznem, hogy a hímzések ne szenvedjenek károsodást, és a rátétbőrök barkarétege ne sérüljön meg. A tisztítás első alkalommal nem vezetett kellő eredményre, ezért többször meg kellett ismételnem. Különösen a belső rész tisztítása volt nehéz. Az ujja alsó részén szinte mozdíthatatlan csomókban állt a piszok, a por, a zsir. Ezeket a részeket még külön többször át kellett tisztítanom. Mivel a rátétbőröket kíméletesebb módon kellett tisztitanom, ehhez a következő receptet állítottam össze: 5 rész perklór-etilén (oldószer) 2 rész Evamin CC (mosószer) 1 rész viz 2 rész izopropil-alkohol (töltőanyag) A rátétbőrök szépen tisztultak, fogásuk kellemes, puha, bőrszerü lett. A hímzések tisztulásával nem voltam megelégedve, különösen a fehér pamutszál maradt piszkos. Egy emulziót állítottam össze: 9 rész Evamin CC kevés vízzel elkeverve + 1 rész perklór-etilén Ez a tisztítószer nagyon hatásosnak bizonyult. Tiszta fehér vászondarabkákat vékonyra összesodorva, a szálak közé is be tudtam vinni az oldószert. A szálak felületét nagyon óvatosan, inkább nyomogatva, mint dörzsölve tisztítottam. Eredmény: a pamutszál kifehéredett, a gyapjufonalak pedig élénkebb színűek lettek.' A tisztítószer nem hagyott foltot a hímzések körül a bőrön sem. 5. Kiegészítő anyagok megválasztása, előkészítése a/ Bőrfestés anilinfestékkel A rátétirhák és gombolópántok hiányainak kiegészítéséhez növényi cser- zésü, szőrtelenitett juhbőrt használtam, amelynek barkafelületét a megfelelő színre kellett festenem. Mivel a ködmön különböző helyein az eredetileg élénk lila szin többféle módon változott, sötétedett, nekem is ehhez kellett alkalmazkodnom. Először a legvilágosabb szint kevertem ki, majd ezt sötétítettem a kívánt árnyalatra. Színezésnek nevezzük azt a műveletet, amelynek eredményeképpen az állati bőr rostjain adszorpció révén a színezék lekötődik. A cserzés fajtája szerint a szinezéklekötő képesség erősödik vagy csökken. 90