Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása
A műveletek során kiderült, hogy az alaplemez és a számgyürü ezüs- tözése erősen bevakult, hiányos. (Ennek pótlását később végeztem. ) A letisztított alaplemez egyengetését csak a szegecselt lábak eltávolítása után kezdhettem el, borozott fakalapáccsal fényezett acél tokén, hogy uj szerszámnyomok a felületen ne maradhassanak. A fenéklemezen lévő ajtócska zárját is rendbe hoztam, majd a lábakat visszaerositettem régi helyükre. Ezekután a Krisztus-figura felületét vizsgáltam meg, hogy megállapíthassam készítési technikáját. A fejen és a test hátsó felén lévő lyukak, valamint a kidolgozás alapján viaszkiolvasztásos üreges öntéssel23 készülhetett, de a karokat a csúnya illesztési nyomok tanúsága szerint később forrasztották a testhez. A feltehetően agyagos homokból, vagy gipszes téglaporból készített mag tengelye a féloldalra hajtott fej legmagasabb pontján és a fenék tájékán törte át az öntvény anyagát. Mivel a kidolgozásnál a fejből a magtengelyt eltávolítani nem tudták, lereszelt végéből megtudhattuk, hogy vasból készült. A többi lyukacska is a magot rögzítő tűk, pálcák helyét őrzi, bár ezek kifoltozását nagyobb gonddal szokták elvégezni a mesterek, mint esetünkben. A viaszminta elkészítése, megmintázása viszont nagyon szép, jó plasztikai érzéket és szobrászi gyakorlatot feltételez. A kézfej és ujjak megoldása sajátos, nem minta beformázással, 24 hanem egy V alakban bemetszett nyílásba forrasztott anyag kireszelésével alakították ki. Miután a bal kéz ujjai elvesztek, mert az ütődés során a forrasztás szétszakadt, pótlását a másik kéznek megfelelően kellett elvégezni. A corpus, felső lábszárán és hátul, a kendő felett, repedés húzódik keresztül. Forrasztását nem tartottam szükségesnek, annál is inkább, mert ezáltal az aranyozás színét vesztheti. A bal kézfej pótlásánál már amugyis tapasztalt szinelváltozást, amelyet a forrasztó láng lokalizálása ellenére sem sikerült elkerülnöm (hasonlóan az óragömböt rögzítő balluszter talprészének forrasztásánál is), kénytelen voltam galván utón visszaaranyozni. A régebbi aranyozások, ezüstözések nem elektromos utón, hanem az arany vagy ezüstamalgám (foncsor) elpárologtatásával készültek. Nagyobb vastagságuk révén időtállóbbak voltak, mint a mai futtatások, de az amal- gámból elpárologtatott higanygőzök belélegzése miatt veszélyes és bonyolult technológia a XIX. század második felétől kiszorult a gyakorlatból. A színét vesztett aranyozások és ezüstözések regenerálását (csak az érintett felületeken) ciános fürdőben végeztem, majd a kívánt színárnyalat elérése után öblítettem, szárítottam, és polir abháttal25 a felületet végig- simitottam. A kereszt tövében lábszárcsontokra forrasztott koponya tisztítása nem jelentett problémát. Készítésével kapcsolatban viszont meg kell jegyezzük, hogy öntött arci felszínének kidolgozása rendkívül gyenge, esetleges, hasonlóképpen a hátsó rész lemezből kialakított síkba húzott sorjás felületei is. Mindezek arra utalnak, hogy készítőjükben más személyt feltételezzünk, mint az órásmester. 73
