Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása
Vascsavarok A kezekbe és lábakba ütött kékitett szegek (ez esetben hegyesedé' végű csavarok) közül csak egy maradt meg, ez is csak azért, mert nem voltak közelében nálánál elektrokémiailag erősebb jellemű fémek. Ellenkező esetben a nedves közegben helyi elem alakult volna ki, amelyben a vas anyaga anódként szerepel és feloldódik, ezáltal egyben védve a másik fémanyagot. Ez magyarázza az összes többi csavar nagyon rossz állapotát26, amelyeket uj darabok készitésével, illetve átalakításával kellett pótolnom, majd kékitenem. Az óramű tisztitása, javitása következett a munka legutolsó fázisában. Hibamegállapitás (még összeszerelt állapotban) Az előzetesen foltbenzinben megtisztitott szerkezet a következő' hibákat, sérüléseket mutatta: Első oldalon: a lap négy sarkán, a szerkezet dobozon belüli helyes távolságát tartó négy sárgaréz csavar nyakban eltört. A mutatószár (hosz- szu vaspálca) kettétört, több helyen átrozsdásodott. Az ütőkalapácsot mozgató rugó félbetörött. A vascsavarok fejei rozsdásak voltak. Hátsó oldal (diszes felület): A billegőkerék elmozdulása akadályoztatva van. A felhuzótüske, az ütőkalapács, a szerkezetrögzitő karok felülete sok helyen rozsdás, a tapintó tárcsa a hatos és hetes ütészóna között megállt. A szerkezet belsejében: a réz rugóházak helyenként zöldülnek (rézkarbonát), a kerekek épek. A kékitett acélfelületek pontszerű korróziós gócokat mutatnak. Szétszedés, javítás, tisztítás Szétszedés előtt a ' rugókat teljesen leeresztettem, nehogy a kiemelésnél hirtelen felszabaduló erők kárt okozzanak a szerkezetben. Elsőnek a mutatótengelyt és kiváltókereket2 7 laprugóval2^, rögzitőkerék tárcsát, majd billegőkerék indadiszes védőlapját (hidat) szereltem le. Ezek után emeltem ki a billegő orsót, amelynek mozgását a billegőkoszorura pecsétviasszal ragasztott nyomatéknövelő ólomszegmens leszakadása okozta. Visszaragasztását a régi viasz megmelegitésével (tüzes késpengével) sikerült megoldani. Szándékosan nem választottam más, erősebb ragasztót, hogy hitelesen megőrizzük ezt a furcsa megoldást. A vezetőkaron elhelyezett disznósörte, egyik szára meg volt törve, kicserélése a későbbi sza- bályozhatóság érdekében indokolt volt, A diszes oldalon lévő tapintókar, tárcsa, a felhuzótüskére szerelt kerék és díszek, a felső lapon elhelyezett kerék, az ütőszerkezet kiváltó karjának2^, valamint a sarkokban a kis oszlopokon elhelyezett összetartó stiftek eltávolításával a felső lap leemelhetővé vált. A fogaskeréktengelyeket óvatosan kiemeltem a csapfuratokból és az egész szerkezetet elemeire bontottam. A kerekeket nagyítóval megvizsgáltam, s megállapíthattam, 74
