Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása
1721. évet megelőzően került a gyűjteménybe. A kincstár későbbi, XIX. századi összeírásakor* és a múzeumban felvett letéti szerződést megelőző leltározás alkalmával is leirták, közölve formáját és egyes adatait (általában pontatlanul). 1721-től a majorátust II. Pál (1721-1762) örökölte, aki után Miklós (1714-1790) herceg következik. Az o nevét "fényes" jelzővel emlegetik a családi krónikák. Nevéhez fűződik az eszterházai (Fertőd) kastély befejezése. Jövedelmének jelentős részét a kastély berendezésére, a képtár fejlesztésére fordította. Halála után a gyűjtemény gyarapodása visszaesik; a kincstár anyagában a XIX. század anyagát, pl. csak egy-két tárgy képviseli. Erre az időre tehető a hatalmas családi gyűjtemény szétválása. A könyvtár és képtár anyagát előbb Pottendorfba, Bécsbe, innen később a Tudományos Akadémiára szállították, ahonnan később 1871-ben vásárlás utján, a Szépművészeti Múzeumba került. A fraknói kincstár családi szempontból jelentős anyaga (Fraknót a trianoni béke után Ausztriához kapcsolták) a tulajdonjog fenntartásával a Nemzeti Muzeum Iparművészeti Múzeumába letéti anyagként került, ahol kiállításon mutatták be. A kincstár darabjai korábban csak a XIX. század végén a milleniumi ünnepségek alkalmával (fegyver) és a Bécsben és Budapesten rendezett ötvösmü kiállításon kerültek kis számban a nagyközönség elé. A seerződést 1944-ben a front közeledtével Esterházy Pál felbontotta és a tárgyakat a "budavári" Tárnok utcai palotájának pincéjébe szállította. Az ostrom alatt a ház több belövést és bombatalálatot kapott és a páratlan mütárgyegyüttes 4 évet a ráomló épület alatt hevert. Az anyag nagy része a felrobbanó lövedék, az épületrészek súlya, valamint a csapadék és a talaj korroziv hatása miatt erősen megrongálódott. Ez magyarázta a feltárás után a múzeumba visszaszállított, és részben összeválogatott tárgy szomorú állapotát. Az Iparművészeti Muzeum ötvös raktárában elhelyezett roncsok és szerkezet 1979. februárjában került a restaurátor-műhelybe. Kézhezvételkor egy téglaalapu, hasábforma dobozt kaptam, benne a szennyeződésekkel és csomagolóanyag maradványokkal fedett szerkezet. Az óramű belsejébe egyelőre nem lehetett belátni, mert a beerősités módja számomra ismeretlen volt. A szerkezetből kinyúló szár a sérülés pillanatában kettétörött és az azóta eltelt idő alatt több helyen teljesen elrozsdásodott. Az óra talpa, amely egy kis ajtóval volt ellátva és a harangot hordozta, deformálódott, négy lába négy irányba ferdült. A müvet az alaphoz rögzitő vascsavarok beszakadt fejei egyberozsdásodtak a zöldülő réz alapanyaggal. A posztamens faanyaga az illesztések mentén néhol megrepedt, egy helyen érthetetlen belső elvékonyodás miatt kilyukadt. Felületén agyagos por. Valaha enyvvel felragasztott profilírozott és faragott díszítményei, amelyeket a középmezőben fűrészelt indadisz váltott fel, mind lehulltak, egy részük eltörött, megcsorbult. Bizonyos részek, mint pl. a rövidebb oldalakat díszítő tojást és golyókat utánzó minta-sor és a fűrészelt motívumok kb. 30%-ban elvesztek. A doboz teteje egyik oldalélen erősen benyomódott, ragasztása elengedett. A kereszt valaha két darabból fűrészelt, csapolt és összeragasztott anyaga 14 darabra tört. Rajta több helyen csorbulások és repedések. Felső 66
