Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása
darabja az oragömbbel a szárban végighaladó vasszár korróziós termékeivel egybeépült és deformálódott. Az óragömb előbb emlitett alsó feléhez szervült a számgyürü, melynek belső' felületét zöld bázikus karbonátok takarták. Külseje csak foltokban volt szennyezett, mig a gömb másik fele tisztán került elő. Legtetejét balluszter alakú esztergált idom zárta le, ennek talpa begörbült, repedt. A corpus is földszennyeződésekkel és korróziós kivirágzásokkal volt tele. Bal kézfeje a hüvelykujj kivételével letörött, elveszett. A kereszt tövébe erősített koponya és lábszárcsontok épen kerültek a múzeumba. Fényképezés és a mechanikus tisztítás után az óramű kiemelését is elvégeztem. Ezt a szerkezet benzinben való átmosása követte. Az előzetes tisztítás, sok, csak remélt vágyamat váltotta valóra. A szerkezet csak kisebb mérvű korróziós károkat szenvedett, igy tisztítás, a kisszámú törött alkatrész javítása, illetve pótlása után elindítására megvolt a reményem. Nagy örömömre szolgált, hogy az órásmester nevét és a készítés helyét is megtaláltam a fenéklemezen. Hogy az óramű felépítését meghatározhassuk, szükség van a mechanikus óraszerkezetek fejlődésének rövid áttekintésére és az egymással párhuzamosan fennálló szerkezeti elemek, megoldások ismertetése. Ez azért is fontos lehet, mert ha egy órát például átépítettek, az egész mü meghatározását csak egy komplex vizsgálat elvégzése után írhatjuk le. A kerekes óra készítésének gondolata az igazolhatóan indiai eredetű perpetuum mobile elvének arab közvetítéssel Európába kerülésével veszi kezdetét. 1271-ben Robert 1’Anglais, visszatekintve a számtalan kísérletre, lemondóan állapítja meg, hogy az asztronómiai óra egyenletes lefolyását imitáló fogaskerékmüvet senkinek sem sikerült megszerkesztenie. Leírásaiból tudjuk, hogy a döntő szerkezeti elem, a gátlómü hiányzott. Ennek megoldását a foliot vagy mérleg gátlószerkezet feltalálása jelentette, 1300 körül. Ez a gátló a szabályozók legősibb típusa (visszafutó). A kapaszkodókerékből és az előtte függőlegesen elhelyezett szárnyas orsóból áll, amelynek lapjai váltakozva (hol az alsó, hol a felső) jobbra vagy balra mérlegszerűen kiképzett kar lengésének megfelelően a kapaszkodókeréken keresztül a szerkezetet leállítják, majd ismét mozgásba engedik. A lengéseket létrehozó erő a kapaszkodókerék foghegyein ébred. Ennek szabályozása (a késésnek vagy sietésnek megfelelően) a lengőkar végeire akasztott sulyok beállításával végezhető el, amely végeredményben a tehetetlenségi nyomaték szabályozása. (Óránk esetében a nyomaték növelését ólomszegmensek^ felragasztásával oldotta meg a mester a billegőkerék alján. ) Nagy hibája ennek a gátlónak, hogy néha lökésszerűen igen nagy impulzust ad (a kerékmü áttételeinek elégtelensége folytán), amely a len- dülések szabályosságát észrevehetőleg csökkenti és emiatt az óra pontosságát csak statisztikusan tudja megtartani. Természetesen az akkor készült órák gravitációs (súly) meghajtású szerkezetek voltak és majdnem száz év telt el, mig az első mechanikus meghajtású (feltekert laprugó erejét hasznosító) órát elkészitették. Ezek az órák már nem voltak helyhez kötve, de az igazi hordozható szerkezetektől még messze álltak. A hordozható órák zavartalan üzeméhez, t. i. a gátló szerkezet helyzettől független funkciója éppen olyan fontos, mint 67