Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Bikádi György: Egy 1865-ös datálású tímár céhszászló restaurálása

szin fakulásából Ítélve szintén kökényre lehet következtetni (ellentétben a festőrezedával). Lengyelországban a XVI. századtól kezdve használják színezékként (sárga-barna színezésre használják). ^ Németországban a kéreg felhasználásával pirosas-barna színezék volt használatos. 3

Kökény: Prunus spinosa. (hazája: Európa, festőrésze:

kéreg, bogyó)

Festékanalizis, a festett részekből vett minták alapján

/ / 4

A festékanalizis röntgenfluorescens elemzéssel készült.

A zászlón az angyal, a kis csillagok, üstökösök, dézsa (hordó), stb. aranyozása arannyal történt (Au), az árnyalások feltehetően égetett um- brával és rézzölddel, vagy malachit zölddel ill. vasoxid-feketével. (Kimutathatók: Au, Ca, Cu, Fe, Pb. Au= arany, Cu= zöldre utal; malachit=

= CuCOg rézzöld (grünspann) CU/CH3COO/2, égetett umbra= Fe2C>3. ) Minden festékmintában felfedezhető az ólom (Pb) és a Ca jelenléte, melyek az ólomfehér és kréta ill. gipsz alapozás alkotórészei lehetnek. Az alapozás kötőanyaga nem ismert (szerves vegyület lévén).

Az angyal testrészei (arca, karja, lába) ólomfehér és minium keveréke lehet a Pb igen nagy mennyisége miatt is, meg maga a testszin vöröses fehér. (Minium= Pb^O^, ólomfehér= 2PbCOg . Pb(OH)2

A céhjelvényt keretező babérkoszorú eredetileg zöld lehetett (feltehetően malachitzöld) a Cu-tartalom miatt, de ez szulfitosodhatott az évek során, s ezért vált barnás feketévé, valamint az árnyalások ill. tónusozások égetett umbrával ill. vasoxid-feketével történtek. (Vasoxid-fekete = FegO^, kimutathatók: Cu, Fe-ionok. )

A szinmeghatározások bizonyos mértékig feltételesek (nem az ionok, mert ezek jelen vannak), mivel a mintavétel nem volt, illetve nem is lehetett teljesen egyértelmű (homogén), a kevert színek miatt sem.

Zászlók restaurálásáról, restaurálási módszerek összehasonlítása, zászlótipusoktól és állapotuktól függően

Magyarországon a múzeumokban lévő textil és helytörténeti gyűjtemények szinte kivétel nélkül tartalmaznak zászlókat is. Felmérések szerint a gyűjteményekben lévő zászlók sajnos igen rossz állapotban vannak, restaurálásra és korszerű raktározásra várnak. E zászlók egy része hadi, helytörténeti (egyleti) jellegű, más részük céhzászló. Legtöbbjüknek technikai megoldása olyan, - hogy mindkét oldala festett - egyetlen textillapon, s az eddigi konzerválási ill. restaurálási módszerek nem tették lehetővé e probléma megoldását. Az 1685-ből származó tímár céhzászló restaurálásánál erre az esetre próbáltunk megoldást találni: Szalay Zoltán és Laki Lászlóné segítségével, kik a MRMK részéről kidolgoztak egy módszert, mely e probléma megoldását látszik valóra váltani (azonban a dologhoz feltétlenül hozzá kell tennem, hogy mindez egyelőre kísérleti szakasz, a későbbiekben ötletekkel, eljárásokkal kiegészíthető). Maga az eljárás nem teljesen uj, a külföldi szakirodalomban találunk hasonló példákat, azonban azok a dublirozáshoz állnak közelebb.

14