Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Bikádi György: Egy 1865-ös datálású tímár céhszászló restaurálása

Vannak olyan céhzászlók, melyeken a festett rész aplikált olajfest­mény, a zászló síkjából ki is emelkedik, ezek restaurálása nem okozott problémát, mert az olajfestményt egyszerűen mind a két oldalról, illetve ha két oldalon alapozott és festett, de egy hordozóanyagu olajfestményről is volt szó, ki (le) lehetett fejteni a zászlóból és igy mindkettői külön- külön lehetett restaurálni és utólag a festményt visszahelyezni. Zászlóink raktározásánál fontos szempont a tárgyak bolygatásának ki­küszöbölése. Mozgatásuk, egymásra támasztásuk által a törékeny textiliák jelentó's kárt szenvednek. Az állagmegóvás szempontjából igen fontos a különböző tipusu és állagú zászlók tárolási módja. Az állapotrögzitések igen fontos eszköze a fotózás, részletfotózás (ellenőrzéseknél). Vannak zászlók, melyek viszonylag jó megtartásuak, ezeket feltekerve, molino közbeiktatásával, majd csomagolópapirba csomagolva helyezzük polcokra (száraz helyen, faltól távol). Vannak azonban olyan rossz meg­tartású zászlók (anyagukat tekintve), hogy vagy a hordozóanyag gyengesé­ge, vagy a festett részek törékenysége miatt nem lehet feltekerve tárolni. Ezeket vagy függeszteni kell, megfelelő csomagolóanyagba való burkolás­sal szintén száraz helyen, vagy e célra készült speciális tárlóban kifek­tetve elhelyezni. A tisztitás, illetve a tisztítás módjának eldöntése igen nagy körülte­kintést igényel. Első lépés a szinállóság meghatározása, ha enged a szin, úgy szinezékrögzitőt kell alkalmaznunk: selyemnél ecetsavas, pamutnál, lennél konyhasó lúgos közegben. Lehet szintetikus Kolorfixet is használni. A tisztítandó tárgy, ha nem engedi a színét, a tisztítást feltétlenül a portalanítással kell kezdeni, ha a zászló állaga ezt bírja. Az egylapos két- oldalon festett zászlók (céhzászlók) tisztítása bonyolultabb módszerrel tör­ténik. Ezek koruknál és szennyezettségi fokuknál fogva sem kerülhetik el többnyire a vizes tisztítást. Ez elvileg megfelelő nagyságú fürdetőkádban történik, illetve az e felett kifeszitett müanyaghálón, megfelelő mosószer­rel, tamponáló mozdulatokkal. A tárgy megfordításához ugyanolyan mére­tű másik müanyaghálóra van szükség. Tapasztalatom szerint azonban az igen rossz megtartású hordozóanyagot is a viz hatása bizonyos mértékig erősítette. A szennyeződéseket kézi zuhannyal (puha vizsugárral) lehet el­távolítani. A tisztitás után a szárítás következik. Az erősen rongált textiliák nem vasalhatok, ezért szárításuk egyben kisimításuk is kell hogy legyen. A gyors szárítást elősegíti a papírvattá­ba tekerés, illetve itatóspapír közti kifektetés módszere. Vasaláskor az anyag mindig tartalmazzon annyi nedvességet, mely a vasaló melegével együtt a kisimuláshoz vezet. Szakadt, lyukas részeknél a vasalót mindig meg kell emelni, a torzitások-gyürődések elkerülése végett. Egyoldalas zászlóknál alábélelésnél, dublirozásnál mindig szükség van a jó anyag megválasztásra (amivel bélelünk, vagy dublirozunk). Megfele­lő szövésű, megfelelő vastagságú, és megfelelő színre festett anyagra. A festés lényege, hogy színben hasonló, de tónusban lehetőleg azonos legyen a kiegészítendő anyaggal. Megerősítésnél a leggyakrabban használt módszer, ha mod van rá: az alábélelés, lefogó öltésekkel. Ha az alábélelés nem megy egyszerre, mert különböző anyagokat kell felhasználni hozzá, akkor részletekben tör­ténik. Alábélelés közben a szakadásoknál és lyukaknál (felületi folytonos- sági hiányoknál) a szakadás irányára merőleges lefogó öltéseket alkalmaznak. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom