Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Varga Péter: Egy XVII. századi karabély restaurálása
ebben az évben meghalt.. Utána a majorátust s vele a kincstárat idősebb fia, Pál (1711-1762) herceg örökölte, mivel Mihálynak nem volt fiúgyermeke. Második Pál után megint az ifjabb testvér, Miklós (1714-1791) herceg örökölt, aki a "Fényes" jelzővel irta be nevét az Esterházyak történetébe. Pályafutásával bőven foglalkozik a hazai építészet, művészet- és zenetörténet. Egykori kincstára anyagát rendkívüli alkalmakkor - például Mária Teréziának az udvarral együtt tett látogatásakor (1773)- Eszterházára szállították. Errol a levéltári ada*tok, a szakirodalom is beszámol. Visszaszállításkor bizonyos tárgyak hol Fraknón, hol Eszterházán vagy Kismartonban maradtak. így ma már a teljes leltár anyagát nem kereshetjük meg egy helyen. A kincstárat csak a XIX. századtól kezdődően mutatták a nyilvánosság előtt. Például 1876-ban az árvízkárosultak javára rendezett bemutatón, 1884-ben a magyar történeti ötvösmü-kiállitáson és az 1896-os millenniumi kiállításon. 1918-tól megkezdődött a magyarországi műkincsek múzeumba szállítása. Fraknót az első világháború után Ausztriához csatolták, a gyűjteményt az Iparművészeti Múzeumba vitték letéti anyagként. A második világháború végén Esterházy Pál felbontotta a letéti szerződést és a kincseket elszállittatta a Tárnok utcai palotába. A háború végén, a várnegyed romeltakarításakor jelentette be a tulajdonos, hogy hová helyezte el a kincstár anyagát. A roncsokat a kijelölt bizottság jelenlétében hozták felszínre, s ekkor került vissza az Iparművészeti Múzeumba, ahol ma is folyik a restaurálásuk. (Galovics) 2. Az ütokakasos tüzifegyverek utolsó, kifinomult típusa a francia kovás lakatszerkezet. Az ütokakasos elsütószerkezetek előnyeit gyűjti egybe, de uj elemeket is tartalmaz. Régebbi felfogás szerint a francia kovás fegyver nem egy ember találmánya, hanem több fegyver készítő, több fegyvertipus jó tulajdonságainak felhasználásával hozta létre az I630-40-es években. Mai szakirók az összegező munka dicsőségét egy személyhez fűzik, ez lisieuxi (Burgundia) Marien de Bourgeoys. A feltalálás időpontját 1600- 1610-re .teszik. Le Bourgeoys fegyvermüves családból származik, o maga is az volt, amellett festő, szobrász, s többszörös feltaláló, IV. Henrik kamarása. Tehetséges, sokoldalú, elismert személyiség volt. 1610-ben IV. Henrik számára készig tett ilyen puskát. Ezt a legrégibb ismert kovaköves fegyvert jelenleg Leningrádban, az Ermitázsban őrzik. Legjellegzetesebb része a ravasz billentyűje, melyet függőlegesen állított, mig azelőtt vízszintes volt. A francia lobbantyu kutyája belső védő szerkezettel volt ellátva, ami a mozgásnak határt szabott (bemozdulás). (Balázs - Pongó, Christian - Tavard) 3. Alapanyaga, mely a mintázat ágyazatául szolgál, a mikroszkópi metszetvízsgálat alapján megállapíthatóan körtefa. A körtefa meglévő mikroszkópi metszetével összehasonlításokat végeztünk, melynek alapján megtörtént a beazonosítás. Színe az idők folyamán beérett. A puskák ágyazata készülhetett még ciprus- vagy feketefából, melyeket ugyancsak előszeretettel alkalmaztak. (Nagy László) 4. A nemes elefántcsont a him elefántok agyaraiból nyert anyag, erősen hasonlít a • csonthoz, mindkettő sejtes szerkezetű. A csont azonban ritkább, mig az elefántcsont sűrűbb, tömörebb. A csonttól textúrája alapján különböztetjük meg. Sajátos az erezetrendszere. Két legfontosabb előfordulási helye: Afrika: tömött, kékesfehér, értékesebb és India: puhább, erezete jól látható, vörösesfehér. Használták már az egy*ptomiak, a görögök és a közép-ázsiaiak is. Alkalmazása igen sokrétű: szerszámok, ládikák, tartozékok, ékszerberakások, stb. Felületi megmunkálása is változatos: festés, karcolás, gravirozás, faragás, aranyozás stb. Tetszetős színe, jó meg* munkálhatósága révén hódított teret magának az ötvösségben, a kisplasztikában, a fegyverkészitésben, egyszóval a kézművesek között. Megmunkálás szempontjából az elefántagyar egy első tömör és egy hátsó, kónuszosán bővülő, Ívesen hajló részre bontható. A csont faragását megelőzően az anyagot előkezelik. A külső fekete héjat lehántolják, majd szárítják, ezután szeletelik, fahasábokhoz hasonlóan szárítják. A felszeleteléskor az üreges részeket is jól ki tudják használni, például elefántcsont kupák csontburkolatául. Csiszolása tajtékkővel, nedves mezei surlóval, egészen finom üvegpapirral végezhető, polirozása finom iszapos horzsakővel, bécsi mésszel, iszapolt krétával, és vízzel oldható meg. Puha fényét borszesz, kréta, bécsimész 103
