Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Morgós András: A fa korrózis tulajdonságai
tása hosszabb időn át a fa súlyának csökkenéséhez vezet. A súlycsökkenés kisebb árnyékban, mint közvetlen besugárzás esetén. A napfény következtében beálló súlycsökkenéssel kapcsolatban érdekes megfigyelésről számol be L. Vorreiter. 1 Adatai szerint egy 50 mm-es erdeifenyő palló árnyékban 2 év alatt 1%, 4 év alatt 2%, 6 év után 2, 2?o, 8 év után 2, 10 év után pedig 2, 57o-os sulyveszteséget szenvedett; a teljes napfényhatására pedig 10 év alatt 87o-os sulyveszteséget figyeltek meg. Mint látható az első években a bomlás sebessége nagy, majd lelassul és mintegy 4 év után alig bomlik. A szél korróziós hatása függ a szélsebesség nagyságától. A szél a fa gyors kiszáradását okozza, miáltal a fán repedések keletkeznek, másrészt a levegőben lévő porszemek koptató hatást fejtenek ki. A légköri tényezők korróziós hatásához tartozik a fagy és a csapadék korróziója. A csapadékos és száraz időjárás gyakori változása különösen veszélyes a fára. A száraz és nedves állapot változása zsugorodáshoz és dagadás- hoz vezet, ennek következményeként repedések keletkeznek, amelyek utat nyitnak a biológiai kártevőknek. A csapadék erősiti az egyéb korróziós tényezők hatását azzal, hogy a fa felületéről lemossa az elpusztult farészecskéket, és ezáltal mindig uj felületet nyit meg a korróziónak. A fagy következtében felületi repedések keletkeznek, amelyek ismét csak megkönnyítik a biológiai kártevők behatolását. A légköri tényezők korróziós hatását egymástól elkülönítem nem lehet, ezek általában együttesen jelentkeznek, s hatásuk csak hosszú idő után figyelhető meg. Ezek miatt a légköri tényezők korróziós hatása az ipar számára nem nagyon lényeges, de a múzeumi tárgyaknál fontos szerepet játszik. Vegyi anyagok korróziós hatása A fák élettartamának növelésére szolgáló tartósító anyagoktól nemcsak azt kívánjuk meg, hogy jó konzerváló hatásuk legyen, vagy hogy mélyen hatoljanak be a fába és a kimosódásnak álljanak ellen, hanem azt is, hogy a tartósi- tószer ne rombolja a sejtfalak anyagát, azaz ne fejtsen ki korróziót. Ezért fontos a konzerválásnál alkalmazott vegyi anyagok korróziós hatásainak ismerete. A lúgok gyenge, vizes oldatával szemben a fa meglehetősen ellenálló, annak dacára, hogy már gyenge lúg hatására is bekövetkezik bizonyos anyagok kioldódása; ez vonatkozik a hemicellulózra, vagy fenyőféléknél a gyantákra, amik gyenge lúgok hatására elszappanosodnak. Ha erősebb lug hat a fára, kismértékben már a lignint is megtámadja. Nagy nyomáson és nagy hőmérsékleten lúg hatására a lignin teljesen kioldódik (cellulózfeltárás). Már 1-4%-os NaOH-oldat hatására duzzadás, dagadás lép fel. A folyadék felvételét duzzadás követi, ennek mértéke függ a fa folyadékfelvevő képességétől. Az egyes fák által felvehető folyadék mennyisége függvénye az oldat koncentrációjának (töménységének). Egyes fafajok duzzadásának mértéke függ attól is, hogy milyen folyadékról van szó. Ha a fát vízben áztatjuk, a dagadás mértéke a rost- telitettségi víztartalomig arányos a felvett folyadékmennyiséggel. Más a helyzet, ha az áztatás nem vízben, hanem savas vagy lúgos oldatban történik. A savas oldatok csökkentik, a lúgok pedig növelik a fa dagadását. A dagadás mértéke függ a koncentrációtól. Ha a vegyi anyag íamivel a fát kezelik) oldatának pH-értéke 7-11 között van, tehát gyengén alkalikus, Mörath szerint^ 1(K:
