Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Lakiné Tóth Ilona: Egy szecessziós női ruha restaurálása

cemberében a Magyar Bazár a legfrissebb párizsi divatról a következő tudósítást adja: "A legszebb ruhák jelenleg a himzett bársonyruhák ,.. szalmasárga bársonyruhákra kék liliomok valók száraikon, melyeknek szirmai bársonyból vannak és graziózus rajzban teljesen utánozzák a természetes virágot, A derékon szárastól pompáznak akkép, hogy a leveles szárak a deréktól emelkednek felfelé és a kebel körül végződnek a virággal. "3

A sziluett csak lassan, fokozatosan változik, a hajtásokat széles övvel leszorító derék, a keskeny csipőjü szoknya az első lépés a karcsú nőideál kialakításához. 1896 a fordulat éve volt. Szinte minden lényeges újítás ekkor jelent meg. A régi, testhez simuló derekat apró részekből szabták, hogy minél pontosabban követhesse a test Vonalát. A felsőrészt a mai szabáshoz hasonlóan elő- és hátrészből alakították ki, oldal- és mellvarrással szűkítve. E ruha alá már másfajta fűzőt hordtak, A csipőnek karcsúnak kellett lennie, akár a derék rovására is. "Az uj fűző csakis a csípőhöz és a háthoz simul szorosan, hajlékonnyá varázsolva az alakot, mig elől teljesen szabadon hagyja és minden nyomástól védi a gyomrot, feltartja a mellett anélkül, hogy szoritaná. Megváltozott a fehérneműk anyaga. Az ingek, füzővédők, alsószoknyák vékony batisztból vagy selyemből készültek. Módosult a szoknya vonala is. Fent hullámzóan követte a csípő vonalát, lefelé harangszerüen bővült. Ezekhez a formákhoz, a hajlékonyság, kecsesség kiemelése érdekében a ruhák anyagának is módosulnia kellett. A súlyos szövetek helyett a könnyű, lágy esésű, puha anyagok, selymek, csipkék léptek előtérbe.

1899-re alakult ki az igazi szecessziós divatideál, az "angolnaszerü" alak. Tartása S vonalú, a gótikus vonal fordítottja. A mellrész előre dől, a farrész hátra. Egyenes, keskeny vállak, csuklóig érő szűk ujj, melyet a vállnál enyhén betartottak. A divatszinek a fekete és a fehér, illetve a kettő kombinációja. Az anyagok habosak, szinte repülnek. A ruhákon mindenféle disz halmozódik egymásra - csipkék, tüllök, bársonyszalagok, arany, ezüst, gyöngy és flitterhimzés. 5

A Magyar Nemzeti Muzeum Textilgyüjteményében is megtalálhatóak azok a ruhák, amelyek e kor divatját reprezentálják. Közéjük tartoznak báró Majtényi Sarolta múlt század végén készült ruhái, melyek magukon viselik a szecesszió hatását. A ruhák mind francia cégeknél készültek, bár nem mindegyikük ugyanannál a cégnél. A legértékesebb talán az a darab, amelyik 1951-ben került a múzeumba. Ez készült a legkorábban, az 1890-es években.6 A szin, a tüll és a többféle csipke jellegzetesen szecessziós megoldás. De nemcsak a diszités és az anyagfelhasználás jellemző a stilusra, a ruha szabása is. Mint már említettem e ruhatipus a célszerűségére apellál, harcol a fűző és a sok anyag felhasználása ellen.

Az 1890-es évek közepétől körülbelül 1901-1902-ig a francia divatházak is mutatnak be ilyen jellegű formaruhákat. - 1902-től a német divatszalonok is próbálkoznak a sima, egyenes vonalú, fűző és uszály nélküli reformruhákkal. A közízlésben meghonosodott nőies vonalak mellett azonban ezeket esetlennek és formátlannak érezték: a reformruha e megjelenési formája egyáltalán nem volt vonzó. 1908 körül, Párizsban kialakitják "diva- tositott" változatát, "empire-ruha" néven. Ez a divatos anyagból és dús díszítéssel készült ruha csak annyiban emlékeztetett az empipe stilusra, hogy rövid dereka mell alá ért. Egyéb jegyei eltérőek voltak, s nem is tekinthető historizáló jellegűnek. 7

96