Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Lakiné Tóth Ilona: Egy szecessziós női ruha restaurálása
Az elmondottak alapján a szecessziós reformruha jegyeit a következőkben foglalhatjuk össze: a felsőrészt elő- és hátrészböl szabták, oldal- és mellvarrással szűkítve követi a test vonalát; a csipönél a ruha hullámosán fut lefelé, harangosan bövill, hátul rövid uszálya van, az ujjak szűkülnek, esetleg enyhén buggyosak. 2. A restaurálandó ruha története, jelenlegi állapota Báró Majtényi Sarolta udvarhölgy volt 1877-1896 között. Ruháit Párizsban, a legdivatosabb szalonokban varratta. Fekete-fehér pettyes tüll ruhája is ott készült az 1890-es években a Virient Lachartoullo cégnél. Ezt bizonyitja a ruha derekában elhelyezett cégjelzés. Nem ez volt a legdrágább szalon Párizsban, de igen hires, jónevü volt. A kor egyik legszebb szecessziós ruhadarabját Panos Alajosné ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak (leltári szám: 51. 161). A ruha látszat szerint reformruha, de a valóságban szabása az előző kor divatjához hasonlít, amihez fűzőt hordtak. Derékvonala empire-osan magas. Szoknyája részekből van szabva, uszályos, lefelé futó fekete bársonyszalagok, fekete és fehér csipke, flitter és strassz disziti. Az egész ruhát fehér tüllel bélelték. Erre utalnak a felsőrészen a szétbontás után látható nagyobb tüll darabok, amelyek a szoknyarészen csak foszlányokban találhatók. A ruha felső részét fehér tafttal is kibélelték, ebbe varrták bele a merevítőket, s a cégjelzést is itt találjuk. A nyak kivágása négy- szögletes, körül csipkediszes fodorral. Rövid bő ujja selyem organdival van bélelve (IX. t. 2.). A bélés két részből áll: a legbelső, ami a karra simul, szűk, A középső anyag plisszérozott és fodros: ez tartja ki a kissé bővülő tüll ujjat. Selyem organdiból készítették az alsószoknyát is. Ennek szabása követte a ruha szoknyájának vonalát. Az alsószoknya alsó részén szintén fodor van, ezzel szép esést, tartást biztosítottak a ruhának. A ruha romlásáról eredeti állapotában elég keveset lehetett megállapítani. A restaurálás érdekében szét kellett bontani, ekkor jöttek elő a rejtett hibák is. Az ujja kivételekor és szétbontásakor vált láthatóvá a tüll és a csipke szakadozottsága, hiánya, az ujjabélés részbeni hiánya és fosz- ladozottsága. A ruha felső részén levő tüllfodor aránylag jó tartásu. A ruha felső része, de főleg a bélései azonban igen rossz állapotban voltak (IX. t, 1.). A fekete tüll alatt igen rossz megtartású fehér tüll volt, flitter r el díszítve. Ez annyira szétszakadozott, hogy csak a restaurálás után lehetett tisztítani. A fehér tüllt fehér selyem organdival dolgozták össze. A ruha felső részének legbelső bélése selyem taft anyag, ami már testre szabott. Ebbe varrták be a merevítőket. A taft anyag is rossz megtartású (IX. t> 3.). Ezért ezt is csak a restaurálás után lehetett tisztítani. A szoknya tüll része néhol szétmállott, a csipkék eléggé szakadozottak voltak. A díszek sok helyen meglazultak (IX. t. 4.). A fehér tüll csak foszlányokban mutatkozott a derékrészen. A selyem organdi alsószoknya derékrészéből kb. 30 cm hiányzott, a megmaradt rész is erősen szakadozott volt. 97
