Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)

tából vékony filmet viszünk fel a ragasztandó törésfelületre, majd a darabok összeillesztése után meleg kést mozgatunk a ragasztási vonal fölött. Ennek a műveletnek célja a ragasztó homogenizálása, illetve az oldószer gyors el- párologtatása és a filmképzés elősegítése. A PVB gyors ragasztást tesz lehetővé, ezenkívül az elcsúszott ragasztások kimelegitve helyrehozhatók.

Jól alkalmazhatók üvegragasztásra az akrilát műgyanták. Az akrilsav és a metakrilsav könnyen polimerizálódó vegyületek. A gyakorlatban az akrilsav és metakrilsav alifás alkoholokkal alkotott észtereinek polimerjei használatosak. A poliakrilátok vízzel és szervetlen vegyületekkel szemben ellenállóak, szerves oldószerek hatására viszont oldódnak. Oldószeres ragasztó készítéséhez etil-acetátot, kloroformot, illetve oldószerkeverékeket használhatunk.

A poliakrilátokkal történő ragasztás szintén az oldószer elpárolgása utján szilárdul meg,

A ragasztás módja: a bekent és összeillesztett darabokat rögzítve tartjuk a ragasztó teljes kikeményedéséig. Meleg késsel a poliakrilátos ragasztások is alakíthatók utólag.

Márkanevek: Bedacryl, Plexigum.

Igen gyors kötésüek és jó mechanikus tulajdonságuak a cián-akrilát alapú ragasztók. A gyakorlatban ezek nem egységes anyagok, hanem különféle oldatokkal javítják kémiai tulajdonságaikat. Többek között olyan lágyítókat kevernek a monomerbe, amelyek térhálósodás közben beépülnek a molekulába. Igen előnyös tulajdonságuk, hogy önmagukban szobahőmérsékleten néhány másodperc alatt térhálósodnak, A levegő oxigénje késlelteti a polimerizációt, ezért ragasztáskor erőteljesen össze kell nyomni a ragasztandó felületeket. Hátrányuk, hogy - mivel a polimerben szabad cianocsoportok és aktiv fonalmolekulák maradnak - érzékenyek a vízre, savakra és lúgokra. Ebből következik, hogy tartós.nedvesség hatására a ragasztás szétválik. Ez a tulajdonságuk ugyanakkor felhasználható elcsúszott ragasztások helyrehozatalára, a ragasztás meleg vízben való áztatásával. Cián-akriláttal történő ragasztásnál igen vékony filmet szabad csak a felületre fölvinni, mert 0, 1 mm-nél vastagabb réteg esetén a kötés szilárdsága a maximálisan elérhető szilárdság 50%-át sem éri el.

Márkanevek: IS - 12, 2S - 04.

Olyan ragasztásoknál, ahol az utólagos elmozdithatóság igénye nem merül fel, használhatjuk a hőre keményedő epoxigyantákat. Az epoxigyanták a poli- addiciós vegyületek közé tartoznak és reakcióképességüket a lánc hossza szabja meg, mert a reakcióképes epoxicsoportok a lánc két végén helyezkednek el. Hogy megfelelő ragasztót kapjunk, a gyantát térhálósitani kell. Erre a többértékü aminok és alkoholok, valamint a poliamidok alkalmasak. Az epoxigyanták poláros anyagokat kiválóan ragasztanak, ami azzal magyarázható, hogy például a térhálósitó nem hidszerepet tölt be, hanem katalizálja a lánc felnyilását, térhálósodását, és csak a láncvégi epoxicsoportokba épül be. így n lánc végén reakcióképes ionok helyezkednek el, amelyek, a ragasztandó felület csoportjait polarizálva másodrendű kötéseket hoznak létre. Ugyanakkor az epoxigyantáknak ez a tulajdonsága magyarázza azt is, hogy szennyezett felület ragasztásakor gyenge kötés jön létre. A láncvégi reakcióban ugyanis a szennyeződések vesznek részt és nem a ragasztandó felület. A térhálós epoxigyanták hőre keményedők. Kémiai ellenállóképességük jó, de magasabb hőmérsékleten a viz lerontja az adhéziót. Az epoxigyanták közül üvegragasztásra az Araldit típusok használhatók legeredményesebben.