Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)
4.3. Az "A." és r,B'r tárgyak ragasztása Az "A" és "B" tárgy ragasztásánál PVB etilakoholos oldatát és Bedacrylt használtam. A ragasztás menetét úgy terveztem meg, hogy például az "A" tárgy esetében először a nyakrészhez kapcsolódó darabokat illesztettem ösz- sze, majd hasonlóképpen a fenékhez tartozókat. Ezeket a ragasztásokat végeztem PVB-vel. Az összeillő darabokat Tixóval ideiglenesen összefogtam, majd szétnyitva felvittem a ragasztót a törésfelületre. A megfeszülő ragasztószalag szilárdan egybetartotta a darabokat. Rögzités után kimelegitett késsel párologtattam el az oldószert, illetve a kitüremkedett ragasztóanyagot. Ezzel a módszerrel ragasztottam külön-külön az üveg alsó és felsó részét. A két nagy egység összeragasztásához Bedacrylt használtam. Ebben az esetben nem volt szükség segédanyag alkalmazására, mert az alsó egységre helyezett felsó rész súlyánál fogva megfelelő rögzítést biztositott. A "B" tárgy ragasztásánál szintén vegyes ragasztási technikát alkalmaztam. Itt azonban - bár a tisztítás után a tárgy jórészt egy darabban maradt - először a repedések mentén szét kellett választani az üveget, hogy ragasztással kelló stabilitást lehessen biztositani. A palack esetében elkövetett módszerhez hasonlóan először a fenék- és az oldallemezeket ragasztottam, úgyszintén a nyakhoz, a vállhoz és a fülhöz kapcsolódó töredékeket. Ezeket a ragasztásokat szintén PVB-vel végeztem. A két egység összeragasztását csak a szükséges kiegészítések után végeztem el. 5. Kiegészítés 5.1. Formakészítés Hiányos üvegtárgyak pótlásánál mindig szükség van valamilyen negatív- anyagra, Ennek feladata (pl. az elforgatásos eljárásnál) az, hogy a tárgy egy megfelelő ép részletéről pontos lenyomatot adjon, amit a hiányzó részhez fordítva kiönthetünk, kikenhetünk a kiegészítő anyaggal, vagy fóliát húzhatunk rá. Legjobban a hidegen kötő szilíkongumikat használhatjuk erre a célra. Márkanevek: Wacker Silicone, Szilorka, Naftoflex. A Wacker szilikonkaucsukok többféle típusa van forgalomban. Üvegkiegé- szitéshez a kenhető fajta felel meg a legjobban, mert igen vékony rétegben vihető fel a törékeny üvegfelületre. Önthető szilikonkaucsukot is kenhetővé tehetünk, ha kvarcliszttel kellő sűrűségűre töltjük. Az üvegfelületre felkent szilikongumit megerősíthetjük üvegszövettel vagy gézzel. (Különösen kvarcliszttel töltött szilikon esetében van erre szükség, mert a töltés miatt köny- nyebben elszakad.) Célszerű a szilikongumit még a teljes kikeményedés előtt lehúzni a felületről, mert később a levételnél megsérülhet a tárgy. Ha porózus felületről akarunk negatívot venni, a felületet .izolálni kell, mert a felkent massza a pórusokba tapad, és sérülés veszélye nélkül nem távolítható el. Izoláló szerként különböző formaleválasztókat használhatunk. A gyakorlatban jól bevált formaleválasztási eljárás polivinil-alkohol vizes oldatának használata. A felületen vékony filmet képezye megakadályozza a szilikongumi felragadását. A szilikongumik kiváló tulajdonsága, hogy nyulékonyságuk, rugalmasságuk folytán bonyolult, bevágott, aláforduló formákról is lehúzhatok. Kisebb hiány pótlásakor elég a hiányzó részre egy üveglapon kikeményitett vékony szilikon88
