Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hatalay Géza: Római rézveder és hódoltságkori rézedény restaurálása
zadból, nyolcszögletű fogantyúval. A Nemzeti Múzeumban Őriznek a Tolna megyei Zombáról egy igen durva fogantyuju, sérült, és egy ismeretlen helyről származó, a grobljeihez hasonló, fogantyúval ellátott vedret. A Fejér megyei Válón egy III. századi töredék került elő, négyszögletes, hosszücsőrü hattyufejes kengyellel. Enyingen egy töredék, míg In- tercisából egy keresztvonalas diszitésü kengyel ismeretes. Az Eszéki (Osijek) Múzeumban két ilyen veder is található. A nagyobbik érdekessége, hogy fogantyúján V-alaku vésett diszltést alkalmaztak. Pécsett van egy olyan veder, melynek oldalát két sorban függőleges vonalak diszitik. Vedrünk kicsinyitett mását Vindobonában találták meg, ez csupán 5, 5 cm magas, de a kihajló perem, a fül bütyke és a fogantyú hattyufeje alapján e tipushoz sorolhatjuk. E Pannón-tipus kormeghatározásához a keresi vedrek adják a kulcsot. Ismeretes, hogy e város a III. század derekán elpusztult, tehát az itt talált vedrek ez idő előtt készültek. A Pannónia területén előkerült darabok is a II-III. századra tehetők, tehát szinte egyidőben készültek a hem- moori vedrekkel. Felhasználási módját csak feltételezni lehet. Valószinüleg viz vagy élelem tárolására használták. A veder nem tartozik a legdíszesebbek közé. (VI. t. 1.) A kissé megvastagított perem belső felén, közvetlenül a széle alatt találunk egy körbefutó diszitő vonalat. Kívül, a perem hajlásában egy-egy, egymástól fél centiméterre lévő és ettől lejjebb másfél centiméterre, egymás mellett három milliméterre két vízszintes, vésett diszitő vonalat találunk. Fogantyúja nyolcszögletes, ivének közepét csak két harántfutó vonal díszíti. A kengyel kampója végén viszont a hattyúfej kialakítása biztos, gyakorlott kézre utal. Egy-két kalapácsütéssel olyan határozott karakterű madárfejet formált, ami a maga idejében komoly szakmai tudást feltételezett. A fenékrész külső oldalán, a középpont körül közvetlenül egy, majd ettől kifelé haladva kétszer két egymás melletti kör rajza található. A talp a Hemmoor-tipusu vedrekéhez hasonlóan készült. Az oldalának anyagából visszahajtott, és a fenéklap ebbe a visszahajtásba van beleillesztve. A tárgy készítésének technikai megoldásait elemezve a veder teste a talpával és fenéklemezével együtt fémnyomó munka. A rómaiak ismerték ezt a technikát. Lábmeghajtásu esztergagéphez hasonló gépen, de végeredményben kézi erővel nyomták fel lemezből a tárgyat. Ezt igazolja a fenéklap körkörösen vonalas díszítése, a lapnak a talpba való beillesztése, sőt a perem alatti és oldalán lévő vonaldiszités is, amit szintén a nyomópa- don nyomtak, illetve véstek bele. A fogantyú öntött rúdból van kovácsolva. Feltehetően a nyolcszögletes forma kialakítása is kovácsmunka. A harántvonalak reszelővei is készülhettek. A tisztítás műveletét azzal kezdtem, hogy a tárgy darabjait először langyos desztillált vízben, melyben felületaktiválóként zsiralkohol-szulfátot oldottam, óvatosan, lágy drótkefével átkeféltem. Ezzel már bizonyos szeny- nyeződéseket fellazítottam. Ezután 10%-os nátrium-hexametafoszfát (NagPgOjg) oldatban kb. 2% zsiralkohol-szulfát felületaktiválót oldottam, és ebben a veder minden darabját két napig áztattam hidegen. Közben lágy réz drótkefével kefélgettem. Ettől a kezeléstől fellazultak az ásványi rárakódások, és élénkebb szint kapott a fémfelület, valamint a fel nem lazult korróziótermék is. 64
