Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása
CSÁKI Klára Kgy középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása 1952-ben született Budapesten. Az érettségi után a Központi Múzeumi Igazgatóság Kerámiarestauráló műhelyébe került segédrestaurátorként. 1972-tol restaurátori munkakörben a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozik. 1979 januárban diplomázott a Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakán. Szakterülete a régészeti kerámia és az iíveg. A Főiskolán készített dolgozatai: Nógrádi palóc keresztszemes hímzések 1974. (MRMK: 22. sz. ), Skófiumos bársonypapucs restaurálása 1975. (MRMK: 27. sz.), Az üveggyöngy és felhasználásának módjai 1975. (MRMK: 48. sz. ), XIV. sz-i cseppdiszitésü üvegpohár restaurálása 1977. (MRMK: 84. sz.), Bánffyhunyadi kályhacsempe-duc és csempe 1977. (MRMK: 85, sz. ). 1. A desztillálás "Elegyek szétválasztásának és tisztításának egyik módja, amelyben a forró folyadékokból eltávozó illékonyabb összetevők gőzei csepp- folyósodva a szedőben gyűlnek össze. " (Kis Kémiai Szótár) Az i. sz, 100 körül kialakuló alexandriai alkímia tudósai már gyakorlott kísérletezők voltak. Az aranycsinálás titkát kutatva nagy jártasságra tettek szert a kémiai műveletek gyakorlati alkalmazásában is. I. e. 100 körül a kátrányolaj és cédrusolaj desztillálását úgy végezték, hogy a be- párló edényből felszálló gőzöket az edény fölé tartott gyapjutömeggel fogták fel. Az illékony anyagok a melegítés hatására eltávoztak a folyadékból és a hideg levegőre érve a bolyhos anyagon cseppfolyósodtak. A lepárlás termékeit ezután a gyapjúból sajtolással nyerték ki. 1 Ez a legegyszerűbb desztillálási módszer. Az i. sz. IV. században az alexandriai Zozimosz már olyan lepárló készüléket irt le, melynek elvét ma is felhasználjuk. A lepárló két részből állt - a melegítő kemencéből és a desztilláló edényből. Ezek összefüggő rendszert alkottak. Az első desztilláló edényeknél a sisak, az "am- bikosz" (görög) vagy az "al ambik" (arab) - ebből származik a lombik szó - a lepárló lezárására szolgált, amelyen keresztül az elvezető és hütő csőbe jutottak a forró gőzök. A lepárlók és a kemencék elrendezése és alakja a későbbiekben fokozatosan megváltozott. A desztilláló készülék 2 fő részből állt: a folyadékot egy alsó edényben forralták, amelynek alakja disztökhöz hasonlított (cucorbit). A gőzt a sisak, fejből és kifolyócsőből álló edény kondenzálta. A folyadék a fejből egy gyűjtőcsatornán keresztül folyt le a felfogó edénybe. Az első időszakban a gőz lehűtését elemi utón végezték, a készülék tetejét levegőn hagyták, néha vizes ruhát tettek a dóm tetejére. (A lepárló sisak kupola formájú testét nevezték el - alakja után - dómnak. )2 Az alexandriai tudományokat a VII. századi mohamedán-arab hóditó há27
