Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása
boruk során az arabok is megismerték és el is sajátították. Mig az arab alkimia virágkorát élte, Európában a népvándorlás viharai dúltak. Majd, mikor a keresztesháboruk révén a keresztény országok is kapcsolatba kerültek az iszlám világgal, tudományos ismereteiket átvették, és ezek hamar elterjedtek. Az iszlám irodalom fontos munkáit már a XII. században leforditották. Ekkor indult virágzásnak a nyugateurópai alkimia, melynek nagy segitséget jelentett a desztilláló eszközök fejlettsége is. Az itáliai kerámia- és üvegipar a desztilláló berendezésekhez alkalmas anyagot készitett. Firenzében uj hűtési eljárást dolgoztak ki, amely lehetővé tette az illékonyabb anyagok lecsapódását is. (Ez volt a vizhfltéses eljárás. ) A XIII-XIV. század egyik hires alkimistája - a Ferenc-rendi Raymon- dus Lullus (1235 Mallorca - 1316 Tunisz) - müveiben sokat foglalkozott a laboratóriumi eszközök készitésével és az alkimista műveletek leirásával. Gyakorlati útmutatásai értékes segitséget nyújtottak a kísérleti munkákhoz. Pl. részletesen megadta, hogy tojásfehérjével és csirizzel átitatott vásznat miként kell a desztilláló edényeknél tömítésként felhasználni. (Vidéken még nemrégiben is használták ezt a módszert a házi szeszfőzésnél, A XVI. század már a technikai kémia kora. Ebből a korból származik Hieronimus Brunschwigh (1450-1513) 1500-ban megjelent munkája, a "Liber de arte distillandi. . . ", amelyben a lepárló eszközöket, a lepárlás módszereit és az ezzel kapcsolatos tudnivalókat foglalta össze. Ebben az időben a kémia haladását jórészt orvosok és gyógyszerészek segítették elő. A "jatrokémikusok" megkedvelték az oldatokat, ekkor indult útjára a vizes oldatok kémiája; ez eredményezte, hogy a kísérleteknél átlátszatlan kerámia edények helyett üvegeszközöket alkalmaztak - hiszen az oldatreakciók oly alacsony hőmérsékleten játszódtak le, melyek ezt a cserét lehetővé tették. A desztillálásra használt edényeket különböző anyagokból készítették: ismerünk kerámiából, üvegből és fémből gyártottakat is. A következőkben néhány üvegből készült leletet sorolunk fel, miután restaurált tárgyunkat szintén ebből az anyagból állították elő:- középkori, egyiptomi, zöld szinü sisak - Viktoria and Albert Museum, London; ^- XV. századi töredékek - Selborne; Szt. János kolostor, Pontefracht;- sárgászöld szinü, 1500 körül - Köln (Rademacher);- zöld patikai desztilláló készülék sisakja a XVIII. századból - Debrecen, Déry Muzeum. 2 2. Tárgyunk, mellyel a dolgozatban foglalkozunk, egy desztilláló készülék un. sisak (Helm) része. Anyaga: üveg Lsz. : 77.5.20. Lelőhelye: Hess András tér 1-2. számú emésztőgödör Ásató régész: H, Gyürky Katalin A tárgy keletkezése a XIV-XV. századra tehető. Feltételezzük, hogy sav desztillálására használták. Ugyanis a korróziós nyomok, melyek a belső és külső felületen láthatók, erre utalnak: kívül több a korróziós nyom és erőteljesebb, nagy kráterek formájában foltszerűen, néhol mély árkok formájában füzérszerüen lepte el és homályositotta az üveg felületét; a belső felület simább, olykor szinte tükörfényes, a 28
