Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása
vényekkel ellátott alakja áll. Ozirisz bal oldalán töredékes Istenábrázolás, Ozirisz alatt esik választja el a táblát az alatta, a lábig lenyúló ötsoros hieroglif sávtól. Az alapszín törtfehér. Az ábrák és a jeleket elválasztó esik, valamint az ábrák kontúrja és a hieroglif jelek szine fekete. A töredékes istenalaknál nyomokban sötét égetett vörös. A koporsóalj alapszíne, akárcsak a fedélé, a válltól kétoldalt, a lábrészt is beleértve, halvány, illetve világos égetett vörös. A koporsó belsejében ábrázolás, festés nincs. A két koporsófél összezárását mindhárom koporsónál egyféleképpen végezték: három-három, horonyba helyezett facsappal, amelyekbe kívülről furatot készítettek és ugyancsak kívülről négyzetes hosszú szegekkel átütötték. Az oldalfalak szegélyén láthatók az árkok, illetve néhány facsap, a facsapokon és az árkok külső felén pedig a furatok, a beletört szegekkel. A restaurálás előtti állapot leírása A debreceni Déri Muzeum átalakítási munkái alatt a koporsókat nem tudták megfelelően elhelyezni. Többször szállították őket az egyik raktározási helyről a másikra, s ez állapotukat károsan befolyásolta. Az újbirodalmi koporsó A kivülről erősen szennyezett (por, kőpor) koporsó faalapja jobb megtartású volt, mint a másik kettőé. A fa az illesztéseknél több helyen elvált. Avatatlan kezek ezeket a nyílásokat szürke gipszes masszával kitöltötték, és erre a felületre sok helyen fekete temperát kentek. A több helyen lepattogzott eredeti festékréteg alól előtűnt a fehér alapozás, amelyet ugyancsak bemázoltak. Ennek következtében a festés szürkés, foltos hatást keltett, és az összemosódó festésből nehezen lehetett felismerni, hogy meddig tart az átfestés. A hieroglif jegyeket - mivel az eredeti okkersárgával készült - kadmiumsárgával tetszés szerint javították. Az ábrázolások a fedélen és az aljon is alig kivehetők, a hieroglif jegyek nehezen olvashatók és téves megfejtéshez vezethettek. A vörösön kívüli festékek kemények, kagylósán leválók. Az eredeti festékréteg több helyen felpuposodott, illetve lvált, igy a fehér alapozás különböző nagyságú elszórt foltokban kilátszott, különösen az aljon és a talprésznél, Elszórtan a festékrétegen is áthatoló rovarrágás nyomai láthatók részben még a koporsó belsején, valamint a múmia pólyáján is. A koporsó aljának fenéklapján a fa korhadt és porlékony volt. A raktározás során a koporsót felülről csapadék érte, amely a mellkason keresztbefont kézfejekről befolyt a koporsó belsejébe, nedvessé téve a mumiapólyát és a koporsó alját is. A viz mindkét kézfejről lemosta a festéket és láthatóvá tette a viz által felduzzasztott kréta alapozást. Mellette, a fentről lecsapódó viz a festékkel együtt a kréta alapozást is kiverte kb. 10 cm-es körzetben. A fába beszivódó viz kioldotta a fa barna színét, és a barnaság konturfoltok formájában a száradás után is megmaradt. A múmia azért menekült meg a nagyobb átázástól, mert amióta a múzeumba került, nem lett kicsomagolva. Rajta volt még a szalmaréteg, 241
