Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása

oszlop, mely a felső képmezőben ér véget. Festése sárga, fekete mezőben. Sem a koporsó alján, sem a belsejében nincs ábrázolás. (XXIV. t. 1-4.)

A II. (kései kori) mumiakoporsó alapszíne tört fehér, azaz kréta alap. A fedélrész diszitése: a paróka a fehér alapra sötétkék csíkozással festett. Külön diszitése nincs. Az arc a szájjal, a füllel és a nyakkal együtt égetett okkervörös szinü. A szemöldök a szemkontur, a szembogár és az álszakállt felfüggesztő pánt fekete. A fonott, végén kunkorodó fából faragott festett szakáll rozsdavörös alapon sötétkék fonatu, illetve csikozásu.

A széles uzeht-gallér a koporsó mellrészét borítja, amelynek motívumai közül a rozetta, a lótuszvirág, valamint a gallér szélén a gyöngysor tűnik ki. A gallér vállrészét napkoronggal díszített sólyomfej zárja le. A napkorong rozsdavörös, a madárfej sötétkék, csikós. A gallér színezése kék és sárga, a rozetták kontúrja rozsdavörös. A gallér alatt, széles sárga, keretszerüen határolt mezőben sötétkék kiterjesztett szárnyú skarabeusz, a halhatatlanság jelképe. A skarabeusz alatti képmezőt a halotti kultuszra vonatkozó kép foglalja el. Oroszlán formájú ravatalon fekszik a múmia, mellette áll a sakálfejü Anubisz isten. Jobb karjával bebalzsamozza a múmiát, baljában csészét tart, mely a balzsamozáshoz szükséges folyadékot tartalmazza, A ravatal alatt négy kanopusz edény áll, amelyekbe a nemes zsigereket helyezték. Az edények fedelei emberfejü, majomfejü, karvalyfejü és sakálfejü védőszellemeket ábrázolnak. Egy horizontális és két-két vertikális hieroglif sáv által határolt mezőben, középen különleges Ozirisz-jelvény. A két képmező színei: az ágy és a sakálfej okkervörös, a kanopusz edények kéke, Anubisz ruhája halványkék. Az Ozirisz-jelvény és a korona kontúrja okkervörös, az alatta lévő dzsed oszlop kontúrja okkervörös és sötétkék sávos. A hieroglif felirat a szokásos imákat és a halott nevét tartalmazza. 9

Az alj fenéklapján, a belső oldalon kontúrjaival ábrázolt istennő, fején mát-tollal. A kontúrvonal égetett vörösessárga. Az alak a koporsó fenéklapjának teljes hosszában helyezkedik el. Az alj külsején a paróka sötétkék csíkozással jelezve.

Az újbirodalmi és a kései kori koporsó textilbe bepólyált múmiát is tartalmazott.

Az egyiptomiak felfogása szerint a holttestet a tulvilági élet számára épségben kellett tartani. Ez a’ törekvés fejlesztette ki a balzsamozásnak (mumifikálásnak) az Óbirodalom idején kialakult és egészen a római korig tartó szokását. A holttest lágy belső részeit a hasüregen vágott nyíláson át kivették, a testet heteken át nátronos fürdőben áztatták, majd szurokkal és mézgával légmentesitett pólyákkal szorosan körülcsavarták. A belső részeket négy edényben helyezték el (kanopuszok). A pólyára kartonázs- diszeket helyeztek, mely hasonló volt a koporsófedél külső díszítéséhez.

A kartonázS anyaga: vászon alapra stukkó alapozás, földfestékkel kifestve. A pólyák közé oltalmazó amuletteket helyeztek.

Az I-es és a Il-es számú múmiánál a gyantás, szurkos tekercseket a testre szabott zsákszerű textilhuzattal látták el, illetve takarták be.

Az I. sz. múmiát az Újbirodalomra jellemző díszítő pántokkal, a lábfejtől derékmagasságig fonatosan betekerték. A nyaktól a derékvonalig jól látszik a textilhuzaton a mellkast hosszan beborító kartonázsdisz benyomódott helye. A mumiahuzat a mellrészen domborodik, mert a bepólyált ka239