Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vona Pálné: Koronázási díszruha restaurálása
Kémiai kimutatása: 1. Egy csepp forró 10%-os sósavval próbáljuk a vizsgálandó szálat kezelni. Ha az oldat szine kék szinti fonal esetén nem lesz kék, hanem színtelen marad, úgy indigó színezékre lehet gondolni. 2. Az indigó bizonyítására elkészítjük a következő oldatot: kémcsőben három szemcse nátrium-hidroxidot és egy kis kanál nátrium-ditionitot 3-4 ml desztillált vízben forrón feloldunk, 3. Lehűlés után a pici szálat mikrokémcsobe helyezzük, és az előbbi keverékből 3-4 cseppet adunk hozzá. A szál kifakul és az oldat sárga lesz. Ekkor 2-3 csepp etil-acetátot adunk hozzá, és összerázzuk. A felső etil- acetátos réteg szép kék szinü lesz. Magyarázat: a nátrium-hidroxid és a nátrium-ditionit hatására az indigóból csávasav lesz (sárga szinü), ez leuko-formában van jelen. A leukoin- digó képes átmenni etil-acetátba, a nátrium-ditionit azonban nem. így visszaoxidálódik és láthatóvá válik a szép kék indigó. Később azonban beáll az egyensúly, és elszintelenedik. ^0 5. Sárga kiegészítő pamutszövet: szintetikus A színezék eltávolítása a szálról szinte lehetetlen. Az első szintetikus festékek megjelenését az 1856-os évre teszik. Ekkor állította elő Perkin kálium-bikromátból és szennyezett anilinből az anilinibolyának nevezett színezéket. A szintetikus színezék eltávolithatatlansága a kénes szinezékcsoporthoz való tartozására enged következtetni. 31 Az első kénszinezékek előállításakor különböző szerves anyagokat kénnel és nátrium-szulfiddal ömlesztettek össze. Később már meghatározott szerves vegyületekből állították őket elő. Nagy részük szerkezete ismeretlen. Sárga és barna színezékek: tiazol, illetve benztiazol-származékok. Kén-nátrium hatására leukovegyületekké alakulnak, melyek alkáliákban oldva alkalmasak cellulóz alapú szálasanyagok színezésére. A színezés befejezése után, pl. a levegő oxigénjének hatására, a kiinduló színezékké alakulnak vissza.32 3.4. Appretura meghatározása Mikroszkóp alatt vizsgálva az erősen merevített hálót, a fonalszerkezet és a tüll alap készítési technikáját nem tudtuk megfigyelni, mert a felületet egyenletesen beburkolta a szemcsés appretura. Az appretura meghatározásához végzett vizsgálatok kimutatták a keményítőt: Áztatás hideg vizben, majd mosószeres kezelés alkalmazása: a tüllről az irezoanyag nem oldódott le. Égetési próba: Kis tüll darabkát meggyujtva, az gyorsan égett, szenesedett. A maradék nem fehér, hanem sötétszürke göbös volt (a selyem jelenléte miatt). Izzitási próba: Porcelántálban kis tüll darabkát izzítottunk annyira, hogy a minta ne égjen el. Egetett kényérszagot érzékeltünk. A maradékot lehűlés után desztillált vízzel felvettük. Az oldat kémhatása indikátorpapírral vizsgálva savanyú volt. 33 221
