Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vona Pálné: Koronázási díszruha restaurálása
Kimutatás kálium-jodidos jódoldattal: 1. 0,8-1 g burgonyakeményitőport 10 ml desztillált vizben elkeverve állás után hevítettük, majd két milliliterét desztillált vízzel felhigitottuk. Pár csepp kálium-jodidos jódoldat hatására az oldat sötétkék szinüvé vált. 2. Kis tüll darabkát 10 ml desztillált vizben áztatva, majd forralva, pár csepp kémszer hatására a leszűrt oldat kék szinü lett. 34 Keményítő eltávolitása: Diasztáz enzimmel Plenderleith szerint: a tüll kis darabkáját 0, 2%-os diasztáz enzim és 0,3-0,4%-os konyhasó desztillált vizes oldatába (pH 6, 8-7, 1) tettük, és két óráig áztattuk. A leszűrt oldat pár csepp kémszer hozzáadása után sem kékült meg. Magyarázat: a keményito több száz molekulából álló poliszaharid. A diasztáz enzim, melyet a malátából nyernek, a keményito hidrolizisét idézi elő. és -amiláz enzimek elegye. Az oC-amiláz dextrinig, a fi - amiláz maltózig bontja le a keményitöt. Az 1820-30-as években appreturaként tehát feltáratlan keményitöt használtak, mely vizben nem oldódik, s hosszabb áztatás után duzzad. A keményítő eltávolitása után elvégezhettük a szálasanyag meghatározását és megvizsgálhattuk a tüll alap szerkezetét, fonalát. Hig savak hatása: Ha a keményitöt hig savakkal forraljuk, hidrolízis következtében szintén dextrinekre, majd szőlőcukor molekulákra bomlik le. A szőlőcukor kimutatása Fehling oldatokkal: A lebontott keményítőt tartalmazó oldatot a Fehling I és a Fehling II oldatból 2-2 ml-t hozzátéve néhány percig forraltuk. A kék szinü oldat elszintelenedett, majd vörös réz^-oxid csapadék vált ki. Magyarázat: a szőlőcukor aldehid csoportja a réz^-t réz^-é redukálta. 35 _ R - CHO + 2Cu OH = R - COOH + Cu20 + 2H20 A keményítő alkalmazása: Korpát, búzalisztet láncfonalak irezésére már az ókortól kezdve használtak. A legkorábbi tudományos szándékú forrás 1637-ből: Tien Kung Kai Wu nyers selyem irezéséhez gabonasikér finom lisztjét használta fel. A feltáratlan keményítő eltávolitása az irezett fonalakról problematikus volt. Az ipari forradalom vívmánya az első irezőgép, melyet 1803-ban W. Radclif szabadalmaztatott. 3^ Általában nem tisztán csak búza vagy burgonya keményítőt használtak fel, hanem ezeknek keverékét adalékanyagokkal együtt. A nativ keményítő csirizek diszperz rendszert alkotnak (részecskeátmérő 500 millimikron). Hosszabb forralás után a részecskeméretek 100- 120 millimikronra csökkennek. A feltáratlan keményitőszemcsék nem hatolnak be a fonalak pórusaiba, csak a szálfelületen rakódnak le, s a szálakat egymáshoz ragasztják. A túlzott keményités következtében az elemi szálak annyira összeragadnak, hogy merevségük miatt a tüll nagyon törékennyé vált. 37 G, Weissner 1873-ban megjelent könyvében a 22. oldalon leirja a fe- szitőráma működését, amelyre az appretált szövetet 30-50 m hosszúságban kifeszitik, tűkkel rögzítik és légáramban (fütőgáz-vezeték) szárítják, így biztosított a fonalak egyenletes száradása, henger alakjuk megtartása. 222
