Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
germán-avar-magyar ötvösök (bronzöntők) egy lényeges újítással fejlesztették tovább ezt az ókorból örökölt technikát. Az eljárás lényege az előzővel szemben, hogy a mintával nem egy darab öntvény készíthető, hanem elméletben végtelenül sok. Először egy un. anyamintát készítettek, majd ebbe meleg viaszt nyomkodtak. A viasz kihűlése után az anyamintát leemelték, és a viaszon keletkező kisebb sérüléseket alkalmas szerszámokkal kiigazították. A sérülések javítása magyarázza az övgarniturán belüli azonos díszítésű veretek kisebb-nagyobb eltérését. A további munkafolyamat megegyezik a hagyományos módszerrel. 8 Cizellálással a tárgy felülete finom rajzolatokkal díszíthető. A poncoló technika elterjedése a népvándorlás korára jellemző, amikor a legfontosabb és máig is használatos ötvösszerszámok kialakultak. A továbbiakban röviden felsorolom az avar ötvösök által használt munkamódszereket: Szegecselés: A forrasztás feltalálásáig a tárgyak részeit hideg eljárással, szegecseléssel, csapolással egyesitették. Az avarok e technikát csak szijvégek, veretek, lószerszámdiszek felerősítésére, tehát olyan helyeken használták, ahol forrasztást nem lehetett alkalmazni. Forrasztás: A népvándorláskor ötvösségét tárgyaló irodalom szerint a forrasztásnak nincs látható nyoma. F. Stanger kísérletei alapján a forrasztás úgy történhetett, hogy a bizonyos ideig olvadáspont alatt izzított részdarabok kötőanyag nélkül összeforradtak. 9 A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagát tanulmányozva olyan szijvég- és veretkészitési módszert figyeltem meg, melynek alapján minden okom megvan arra a feltételezésre, hogy az avarok' ismerték a lágyforrasztást. Préselt veretek kitöltése: Fettich Nándornak is feltűnt, hogy az avarok a préselt vereteket ólomszerü anyaggal töltik ki. 10 a módszert jellegzetes avar eljárásnak tartja, de semmiféle magyarázatot nem fűz hozzá. László Gyula a fentiekkel ellentétben kitöltő anyagként csak tenaxot és egy másik lemezből készült alápréselést emlit. A Tiszavárkony-hugyinparti anyagban és a Szolnok Vegyiművek 2. sz. sírban nekem is sikerült ólomszerü anyaggal kitöltött vereteket megfigyelni. Feltűnő, hogy az említett avar anyagban nemcsak ilyen súlyos kitöltés, hanem könnyű falemezes megoldás is található. A két módszer magyarázatát az idevágó szakirodalomban nem találtam. Domborítás: Az előrajzolt fémlemezt kalapáccsal és ötvösszerszámokkal ólomba vagy ötvösszurokba kalapálják. A domborított mintázat kialakítása kétféleképpen történhet. Kirajzolás után a lemezt hátulról verik be, elölről pedig sarkositással teszik határozottabbá az ábrázolást. A -másik lehetőség, amikor elölről verik be a hátteret, amit azután általában pon- colással díszítenek. Préselés: A préselésnek szintén kétféle módja ismeretes. Az egyik megoldásnál a lemezt ólmon keresztül beleverik a negativ kiképzésű mintába, a másik eljárás szerint szintén ólmon keresztül verik rá a kilágyi- tott lemezt a pozitív verőtőre. Az előzőnél a rajzolat éles és határozott, az utóbbinál kissé elmosódott lesz. Az eddig ismert avar préselőminták mind pozitív kiképzésüek, A vékony lemezek merevitéséhez alápréselt fémlemezt és tenaxot használtak. 193
