Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
abban, hogy a népvándorláskor iparművészeié, pontosabban ennek technikai oldala egységes volt, tehát a célszerűséget szolgálta, és nem lehet etnikai megkülönböztető tényező. Kohászat Az avarok vaskohászatával foglalkozó nagyobb, összefoglaló munkát nem sikerült találnom. Az idevágó kutatások Magyarországon kezdeti stádiumban vannak, a komplex vizsgálatok hiján egyelőre nincsenek is komolyabb eredmények. Az avarok vaselőállitása - mivel steppei népről van szó - feltehetően hasonlított a magyarok vaskohászatához. Az, hogy a X. század elején Magyarországon vaskohászati központok alakultak, arra utal, hogy az avarokat magukba olvasztó magyarok is ismerték vagy átvették az avaroktól a bányászat technikáját, és nem csupán a felszíni érceket használták ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a vaskitermelő központok földrajzilag megfelelő helyen épültek ki (Nyugat-Dunántul, Mecsek, Észak-Borsod). 15 A fentiek alapján az avarok a magyarokhoz hasonló módon termelték ki a vasat. Fémöntés (bronzöntés) Az avar sirokból feltárt vastárgyak kovácsolással készültek. Mivel öntésre általában színesfémek kerültek, ezért itt csak a bronzöntést kívánom felvázolni. A fémmegmunkálás történetében mérföldkőnek számit a tiszta réznél kedvezőbb tulajdonságokkal biró réz-ón ötvözetnek, a bronznak az előállítása.4 Olvadáspontja az ónkomponens hatására alacsonyabb, kiválóan önthető, keményebb és szivósabb, mint a tiszta réz5 s aranyló színe miatt szívesen használták ékszerek készítésére is. Azt, hogy a bronzöntés és az ötvösség külön mesterség volt-e vagy sem, nem tudjuk. A különállóság mellett szól, hogy nagy tömegben találunk lemezmunkával készült kalapált övvereteket, de ugyanígy nagy számban fordulnak elő öntött övdiszek is. Egybetartozásuk voltát viszont egy-egy ötvösmü bizonyítja, mint például a tápéi álcsat, ahol a lemezmunka mellett László Gyula szerint legalább tízféle öntőminta került felhasználásra. ® Mindkét mesterségnek megvan a saját nehézsége, elég ha az öntőminta elkészítésére, vagy az öntés utáni retusálásra gondolunk. Az első a bronzöntő feladata lenne, a második az ötvösé. Sorozatgyártásra mindkét foglalkozásnál nyílik lehetőség. A kemény anyagból faragott vagy agyagból égetett öntőminták sok öntést kibírnak. Mivel öntőminta készülhet egy ötvösmüről vagy a mintát készítheti öntőmester is, a továbbiakban a két mesterséget együtt tárgyalom. Sok esetben egymás munkáját egészítik ki, szerintem egyik a másik nélkül nem létezhetett. Többféle öntőmintát ismerünk. Készülhet darabminta, amit a kiöntött bronz lehűlése után levernek, ? tehát egyedi darabok öntésére alkalmas: a pontosan tervezett és kivitelezett, szétszedhető öntőmintával viszont sorozatban készülhetnek öntvények. Az úgynevezett viaszveszejtéses eljárással csak egyedi példányok készülhettek. László Gyula megfigyelései szerint a 192
