Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Magyar csontos nyereg a XVIII. századból
nyúl) szőrével folytak. A fényképfelvételeket Lochte már idézett könyve alapján elemeztem. Egyértelmű a nyeregpárna szőrének meghatározása, ez disznószőr tömés. Az alsó puhább szálak (nem bizonyitottan) tehén, disznó- vagy lószőrből is lehetnek. A meghatározás nehézségeit több hasonlónak talált faj okozza. Egy, a meghatározást segitő határozókulcs létrehozása - szin, hosszúság, a szőr még kisebb részeire bontásával ®1 - még a jövő feladata. Restaurálás A nyereg restaurálás előtti állapota hasonló lehet a gyűjtés időpontjának állapotával. Jól mutatja ezt az 1912-ben készült rajz és az 1942-ben publikált fotó. A kápakanalak szintén töröttek, hiányoznak a csont szegélylécek, hiányzik egy része az első kápakanál csontdiszitésének, hiányos, szakadozott az ülőpárna és szegélyező bőre, a diszszögek megfogyatkoztak. A spanyolozás teljesen kihullott a kápakanalak felső részéből, s máshol sem összefüggő. Tárgyunk szerencsésen vészelt át két világháborút, kiállításokat, vándorlást egyik múzeumból a másikba, gyüjteményből-gyüjteménybe, de szennyezettsége eközben növekedett. Fertőzés. Károsodást a szőrrész szenvedett, helyenként csaknem elfogyott. A fertőzést az Anthrenus, Tineola és Attagenus fajok okozták, a múzeumokban a nagyobb mérvű pusztítást a farontókon kivül ők okozzák (a szőr és gyapjunemü pusztítói). Meghatározásukat tetemeik alapján végeztük el. (XVIII. t. 5.) A fán fellelt néhány kirepülőnyilásból farontó bogarak fertőzésére is következtethetünk, a károsítás mértéke jelentéktelen, meghatározásra alkalmas nyomuk nem maradt. A restaurálás menete. A cél a teljes restaurálás, tisztítás, kiegészítés oly mértékben, hogy a tárgy felidézze a készítés idejének állapotát, de megőrizze azokat a használatból eredő nyomokat, melyek nem zavarják a tárgy megjelenését. A nyereg restaurálásához a belső részek hozzáférhetetlensége miatt szükséges a nyeregpárna lebontása. Ennek széleit a diszszögek kihúzásával lehet felszabadítani. A részek külön-külön tisztítása után konzerválásuk és kiegészítésük következik, majd az összeállitás után a diszitések pótlása. Tisztítás, konzerválás. A farész, a farvászon, bőr- és csontdiszek együttes tisztítására alkalmas anyagot kellett kiválasztani. A vízben oldott 3% mennyiségű Maveciddal végzett szinoldási próba a kármin oldódását mutatta. Szerves oldószert használni nem lehet, mert ez oldaná a zöld spanyolozás viasz anyagát. Az Ipamin 5%-os vizes oldatával végzett próbánál a szin csak dörzsölésre engedett, ami csak szivacs használatát engedte meg. Ezzel a módszerrel vált lehetővé az együttes tisztítás, megelőzve, hogy akár a csont-, akár a bőrdiszitést el kelljen választani a fa tisztításától. Nehézséget okozott a nyeregdeszkák bőrdiszeinek erős szennyezett180
