Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bucsányi Kálmán: A mosonszentjánosi frank vödör restaurálása és rekonstrukciója
BUCSÁNYI Kálmán A mosonszentjánosi frank vödör restaurálása és rekonstrukciója 1944-ben született Szekszárdon. Középiskolai tanulmányait Szekszárd-Pa- lánkon a Mezőgazdasági Technikumban végezte. 1962-ben kapott technikusi képesitést. 1962-tol a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban dolgozik, mint restaurátor. A muzeum régészeti gyűjteményével foglalkozik. 1975- ben vették fel a Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakára, ahol 1979-ben szerzett diplomát. A Főiskolán készített dolgozatai: Kalotaszegi varrottas elemzése. 1975. (MRMK: 10. sz. ), Kályhaszem restaurálása 1977. (MRMK: 95. sz.), Bőrtarisznya restaurálása 1977. (MRMK: 127. sz.) Az itt közölt diplomamunka a III. Országos Restaurátor Pályázaton régészeti kategóriában II. dijat nyert. 1. A mosonszentjánosi vödör kormeghatározása A bronzpántos favödör Mosonszentjános közelében ásatás során került elő, (I, t. - 1.) Pontos lelőkörülményeit nem ismerjük. A tárgy adatait Pusztai Rezső, a mosonmagyaróvári muzeum igazgatója leveléből tudtuk meg. A feltáráskor készült fotón jól látható a vödör szerkezeti felépitése. Levelében Pusztai Rezső közölte, hogy a tárgyat restaurálásra a győri múzeumba szállították. A vödör később Budapestre, a Központi Technológiai Csoporthoz került, A tárgy restaurálását, mint szakdolgozati munkát, gyakorlatvezető tanárom, Szalay Zoltán javaslatára választottam. A IV-VI. században a pannóniai sírokban alig találunk bronzpántos fa- vödröt. Pannónián kívüli analógiákkal kapcsolatban Burger Alice hivatkozik H, W. Böhme munkájára, amely a favödrök előfordulásával foglalkozik. Megfigyelése szerint .ez az edénymelléklet a gazdagabb, uralkodó népek temetkezésére jellemző. A sírokban talált egyéb tárgyi bizonyítékok is ezt erősitik meg. * A vödrök mérete, statikai megoldása, valamint a sírba helyezés kultikus célokat sejtet. Egy ásatásból előkerült vödör faanyagát vizsgálva megállapították, hogy az edény tiszafából készült. Már az ókorban ismerték az említett fában lévő taxin mérgező hatását. Plinius és Dioskorides a tiszafát ezért a "halál fájának" nevezte. A VI. században vödrünk legjellemzőbb párhuzamait a germán sírokban találjuk. Hasonló vödrök, hasonló fülrögzitő véretekkel és háromszögű lemezekkel díszítve: Ilhenentől (Hollandia) a Rajna mentén Baselig és a francia csatornaparttól a Somrne mindkét oldalán észak-kelet Franciaországon és Belgiumon át Közép-Németországig kerülnek elő. A zárt leletek szerint VI. századiak, férfiak és nők sírjában egyaránt megtalálhatók. Martin a fülrögzitők diszitése és konstrukciója alapján négy fő típust kü15
