Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nehéz Pozsony Istvánné: Mezőkövesdi menyecskeöltözet restaurálása
Oldószeresen tisztítottam a lityát, mivel csupán a nyakán és a kézelőn találtam zsiros szennyeződéseket. Az egész darabot perklóretilénben tisztítottam, jó zsiroldó képessége miatt. Perklór etil ént használtam a főkötő selyemboritásának és papirvirágai- nak tisztítására is. A papirvirágokat tisztítás után perklóretilénben oldott nibrán-viasz (klórozott naftol-származék) 50%-os oldatával itattam át. Vízlepergető hatást ezzel a töménységgel értem el anélkül, hogy a papir áttetszővé vált volna. A viasz másnap a szirmok szélein összegyűlt és kifehéredett. A felesleges nibrán-viaszt apró fejű meleg vasalóval olvasztottam le úgy, hogy a szirmok alá papírvatta darabkát tartottam, ami mindjárt magába szivta. A fokötön a virágok kis csokrokban voltak felerősítve a lapra. Ezeket leszedtem, hogy jobban hozzáférhessek, és a keskenyfejü vasalóval az eredeti formára vasaltam a virágszirmokat, majd visszaerősitettem a helyükre. A csizma restaurálást és különösebb tisztítást nem igényelt: a fejrészét likkereztem. 28 a fényes, kemény szárát a fényes bőrök konzerválására alkalmas (egy rész méhviaszból, két rész paraffinból, valamint lakkbenzinből álló) anyaggal vontam be vékonyan, és száradás után fényesítettem. 2. A kiegészítés A szoknya kiegészítéséhez sajnos sávolykötésü gyapjúszövetet nem tudtam beszerezni. A Richards Finomposztógyár információja szerint hazánkban a kasmír importáru, és már csak mintázott formában jut el hozzánk. A kereskedelemben kapható tiszta gyapjúszövetet (anyagvizsgálattal ellenőriztem) választottam tehát, ami vászonkötésü, de sűrűsége hasonló a szoknya anyagának szövetsürüségéhez. A fehérített gyapjúszövetet a nyers alapszínhez direktszinezékkel festettem, gyengén savas közegben. A már a tisztításhoz szétbontott szoknyát úgy egészítettem ki, hogy a hiányos részek egy-egy tájékát csak éppen elfedő anyagot szabtam ki a segédanyagból. Ezt az általában téglalap alakú anyagot a restauráló rámára feszítettem. Ezután a szoknya rakott derekát bontottam szét, és az anyagot kisimítottam. (XIV. t. 2. ) A rongálódott részt ráillesztettem a rámán rögzített segédanyagra, és a szabálytalan szövetfoszlányokat a helyükre illesztettem, majd gombostűvel rögzítettem. (XIV. t. 3. ) A lyukak peremén ki- foszló szálakat a helyükre igazítva minden egyes hiányt körbeöltöttem. A hibátlan szövegrészbe két-három fonalnyit öltöttem át. Mivel viseletről van szó, a kiegészítés megválasztásánál arra kell gondolni elsősorban, hogy restaurálás után a tárgy nem marad nyugalmi helyzetben (tárlók, raktár), hanem a kiállítási babákra fel kell még öltöztetni, tehát a kiegészítésnek még ezt is birnia kell. Ez azt indokolta volna, hogy olyan kiegészítést válasszak, ami a málló, laza, számtalan helyen hiányos anyagot teljes terjedelmében alátámasztja. A teljes alábélelés azonban nem volt megvalósítható, mert a szoknya apró sűrű rakásait vas- tagitotta és a szoknya egész jellegét megváltoztatta volna. A másik ok az, hogy a gyenge vászon felsőrésznek dupla súlyt kell volna viselnie. Ezért kellett külön, csak a szükséges helyeken alátámasztani. (A segédanyag széleit az anyag hátoldalán körbevarrtam. ) A kiegészítés után, mielőtt még 149
