Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nehéz Pozsony Istvánné: Mezőkövesdi menyecskeöltözet restaurálása
Leirása: fehér alapon vörös, zöld virágos kasmírból, alul fekete szegély és virágos selyemszalag diszités. A korcához kis alsóderék van varrva. Eleje másból, a szoknya hossza 94 cm, A pruszlik 24 cm, 514 cm-es az aljbőség. A szoknya tulajdonképpen a pendely megsokszorozása, A fehérnép szó is arra utal, hogy a nők nyáron, dologidőben egy vászonpendelyben jártak, A hideg és a munkával járó piszok ellen úgy védekeztek, hogy hasonló szabású, de kevésbé kényes kékfestő szoknyát vettek az alsó pendely fölé. Ez még nem volt diszitve, az 1880-as években igy viselték. 1895 körül volt divat az un, egyvirágu selyem szoknya^. A mindig díszesebbet követelő Ízlés azt eredményezte, hogy az 1900-as évektől a matyó nők Csehországból hozatott színes nyomottmintás kasmír (purgament) anyagból készült szoknyát viseltek, ^ Ez a felsőszoknya hosszú volt, sűrűn ráncba szedve varrták a korcba. Fodra nem volt, mint a festőszoknyáknak, az alját tenyérnyi széles bársonyszegés, a lányokét és menyecskékét fekete vagy kék pántlika díszítette. A szoknya alsó szegélye gyapjúval szegett, melybe merevítésűi papirspárgát húztak. A szoknyának a kötény alatti részén volt az un. elejefoltja, amit anyagtakarékosságból toldottak bele, de azért is, hogy a dúsan ráncba szedett szoknya ne emelje föl az eléje tett kötényt. Ugyanezt a szoknyát a matyók pruszlikos szoknyának nevezték, ha a koréhoz még egy kis gyolcsmellényt is varrtak. A pruszlikos rész elől fémkapcsokkal (párizsi kapocs) záródott. A pruszlikos felsőrész hozzáillesztése folytán az egész szoknya súlyát nem a derék, hanem a váll viselte. (Ilyen tipusu a választott tárgy is. ) A sűrűn rakott purgament szoknya alá régebben három, a 20-as években két un. fodros alsót hordtak. Anyaga a századforduló előtt fehér gyolcs volt, ezután kartonból készült. A 4-5 méter anyagot sűrűn ráncba szedve, 4 cm-es korcba varrták, az alján külön húzott, 70-100 méter fodor volt. Ez a "fodros alsó" adja a matyó szoknyának jellegzetes harang alakját. A nők - életkortól függően - más anyagból készült szoknyát viselhettek. Fiatalnak járt a fehér alapú vagy libaszin (élénk fűzőid) purgament és selyemszoknya, ezeket öt évig vehette fel a fiatalasszony. Öt év után, tiz évig kék dellnt, 11 barna kartont vagy barna mosóselymet hordhatott. Tiz év után már csak sötétbarna és fekete színekben járhatott. Leltári szám: 13.971. Gyűjtő: Molnár Istvánné Hazája: Mezőkövesd, Borsod megye Leirása: fekete atlaszból (piros beszőtt kis csokrokkal), felsőrésze bársonyból, az alsó derékban szabott részen piros virágos selyemszalag és fekete csipkedisz. Elől piros és sárga csontgombokkal záródik. A litya bluzféle ruhadarab. Alája szükujju ingvállat hordtak. Divatját a summásság hozta. ^ Állítólag az elsőket Sarkadon varratták a kövesdiek, az ottani divat szerint, Sándor István "Summásélet" cimü tanulmányában idézi egy adatközlő pár mondatát, arra vonatkozólag, hogy mennyire alakította át a matyó viseletét a gyakori távoliét: "Addig az a nagyon testálló ment. Nem lehetett úgy tisztán tartani.... úgy nyőtt el, hogy mosni nem 140
