Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Lakiné Tóth Ilona: Egy szecessziós női ruha restaurálása
komplexképzoszer, s a vizben levő Ca- és Mg-ionokat köti meg. így a mosószer nem tud kicsapódni. A mosóoldat pH-ját ecetsavval kb. 4, 0-re állítottam be, ami megfelel a selyem pH-értékének, majd öblitettem. A szétbontás pontos, centiméterrel mért rögzítése igen fontos a restaurált darabok összeállításához. A legelső művelet az ujj és a lebegő fodor levétele. A csipkefodrot, amely a nyakkivágást díszíti, a karkivágástól 2 centiméterre rögzítették az anyaghoz. A ruha eleje és háta részét szabott bársonyszalag fogja össze, illetve disziti. A kissé buggyos ujjon a bársonyszalagok V-alakban futnak lefelé a kar külső oldalán, majd találkoznak a vállpántrész közepén. A csipkebetét bársony szirmokkal való díszítése az ujja hátoldali része felé mutat. A lefejtett ujja vállrészén 16 cm hosszúságban és 0,5 cm szélességben visszahajtották az anyagot, és behúzták. Rávarrták a tüll vállpántra, majd bársonyszalaggal letakarták. Az ujja bélése két részből áll. A külső rakott selyem organdi a csipkedisz felső széléhez van rögzítve, ugyanitt van rögzítve a belső szűk bélés is. Ez már a vállvarrástól az ujja aljáig ér - erre az organdi anyag darabjai utalnak a vállvarrásnál. A ruhát mell alatt elvágták. A felső részt (IX. t. 5.) és a szoknyarészt "boszorkányöltéssel" dolgozták össze, illetve tisztázták el. A szoknya színoldalról ráfekszik a felső részre. Az összedolgozott részt bársonyszalag takarja, amely csak pár milliméterrel haladja túl a szoknya felső szélét. A ruha felső részének kivágását pántlival húzták be. A fekete és a fehér tüllt visszahajtották kb. 0,4-0, 5 cm-re, és erre varrták rá a selyemszalagot, amibe befűzték a pántlit. Az organdit és a taftbélést egybefogták, és visszahajtották kb. 0,8-0, 9 cm-re, s ezt a visszahajtott részt gépöltéstechnikával, kézzel levarrták. A béléseket összedolgozták a fekete tüllel. Az eleje részen 10 cm magasságig, a hátrészen 8 cm magasságig szűkítő bevarrások vannak. A ruha visszáján balról jobb felé haladva a szü- kitők száma 4-9-9-3-9-8-4. A felsőrész aljrészének bősége szűkítés után 86 cm. A fehér flitteres tüll és a selyem organdi felső rész szabásrajza ugyanaz, mint a feketéé, de szükitők nincsenek rajta. Az anyagot csak behúzták megfelelő szélességre, s úgy rögzítették a ruhához. Legbelül találjuk a taftbélést. Ez már testre szabott, részekből állították össze. Az összevarrásoknál rögzítették a merevítőket. Alul a hátába varrták bele a cégjelzéses szalagot, amelyet elől összekapcsoltak. A fekete tüll szoknya részekből van szabva, s a hosszában végigfutó bársonyszalag alatt van összevarrva. A szoknya is 'fehér tüllel lehetett alábélelve. Erre utalnak a derékrészen lévő anyagmaradványok. A szabásrajzok szerkesztése után kezdtem el a tényleges restaurálást. A ruha minden egyes darabját alá kellett támasztani egy másik anyaggal. A fekete tüll anyagot nem tüllre dolgoztam fel. A két anyag szemei nem fedik egymást, ami zavaró összhatást okozhat. Egy lehelletvékony vá- szonkötésü müselyem anyaggal támasztottam alá a ruhát. Ez nem zavarta az összhatást, sőt helyettesítette a hiányzó fehér tüll átvillanó fehérségét. A kiszabott fehér müselymet először összeférceltem a tüllel. Keretre feszítettem, és a pöttyöknél és a csipkénél lefogó öltéssel nyers selyemfonallal összedolgoztam. 104
