Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Lakiné Tóth Ilona: Egy szecessziós női ruha restaurálása

A ruha tUll ujja, a lebegő' fodor és a szoknya is ezzel az eljárással készült. A restaurált szoknyát, amit előzőleg szétbontottam, összevarrtam, s egy bársonyszalaggal az öltéseket eltakartam. A derékrésznél rögzítettem az alsószoknyát.

A flitteres fehér tüli a felső részen elég nagy darabokban van meg, bár igen szakadozott. Hogy a felső rész ne legyen túl sok rétegű, itt a fehér tüllt dolgoztam fel a fátyolszerü anyagra. A színoldal, ahol a fiit— terek vannak, nincs eltakarva, s igy átvillannak a fekete tüll anyagon. A két tüllt egy-két helyen rögzitettem lefogó öltéssel. A nyakkivágásnál kb. 0,4-0, 5 cm-re visszahajtottam, s levarrtam. A nyakkivágás szélére rávarrtam a selyemszalagot, amibe a pántlit belehúztam. A selyemorgandit s a taft bélést külön-külön vászonkötésü selyemre dolgoztam fel (természetesen kereten kifeszitett állapotban). A taftbélést a varrások mentén szét kellett bontani, mivel ez már részekből szabott, a kifeszités másképp nem lehetséges. Párhuzamosan futó lefogó öltésekkel dolgoztam.

Amikor ezzel kész voltam, levettem a keretről, kivágtam és összeállítottam. A selyemorgandit és a taftbélést az előzőkben még nem tisztítottam, mivel igen rossz megtartásuak voltak. így megerősitve már lehetett "mosni". Vizes tisztítást alkalmaztam. Száradás után óvatosan megvasaltam, majd a legbelső bélésbe visszavarrtam a merevítőket és a cégjelzéses szalagot. A két anyagot egybefogtam s a nyakkivágásnál kb.

0,8-0, 9 cm-re visszahajtottam, összedolgoztam az előző anyagokkal, majd bevarrtam a kész ujját.

A szoknyát színoldalról ráfektettem a felsőrészre, annak alsó szélétől számított 6-8 cm-re. Boszorkányöltéssel rögzitettem, s a varrásokat bársonyszalaggal takartam le. Visszavarrtam a helyére a lebegő nyakfodrokat, s ezzel a ruha restaurálása befejeződött. (IX. t. 6.)

105