Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
sárgult. Az ilyen rátétek eredeti anyaggal való kiegészitése lehetetlen volt. Itt alkalmaztam egyedül műanyagot a restaurálás folyamán. Már említettem, hogy a rátéteket felragasztottam egy (a nagyságuknál valamivel szélesebb) vetex darabra. Ezután a hiányos részeket kitöltöttem Pla- natollal, amelyet festékkel a megfelelő szinüre festettem. A Planatol felületére, amikor már nem ragadt, egy szilikon negatívval barka rajzolatot préseltem. A Planatol megkötése után ugyanolyan vastag, hajlékony és varrható volt, mint az eredeti borrátét. Alulról pedig erősítette a vetex. A szálirhák közül a legtöbb teljes egészében hiányzott, ezeket már bőrrel pótoltam, valamint a suba elején lévő szélesebb rátétet is. A pótlás tisztább fehér szinével elválik az eredetiek sárgás, megkopott szinétől. A rátétekhez szükséges szőrtelenitett bőrt nem magam készítettem. Egy jászárokszállási szücsmester volt a segítségemre. Azért is választottam ezt a környéket, mert Árokszállás és Apáti volt mindig a suba igazi hazája, másrészt pedig a restaurált suba is feltehetően Jászárok- szálláson készült. Jászárokszálláson ma már csak két szűcs dolgozik. Az egyikük. Tűzkő Gyula - egy régi szűcs dinasztia utolsó tagja - vállalkozott rá, hogy elkészítse az irhát. O még a hagyományos timsós cserzéssel dolgozik ma is. Arra azonban nem tudtam rávenni, hogy mésszel szedje le a szőrt, mert a mésztelenitésre nincs berendezkedve. így aztán pállott bőrt készített ki, amiről magától lejött a szőr. (Ez a módszer egyébként még ősibb is, mint a meszezés.) A piros rátétekről szólnék még néhány szót. Azt már emlitettem, hogy a timsós ujracserzésnél és főleg az előtte való tisztításnál, vesztettek az amúgy is fakó szinükből. Egy jász subának viszont elengedhetetlen tartozéka, a jellegének meghatározója a piros rátét. Az újrafestés tehát elengedhetetlen volt. Mivel azonban a barkaréteg mindenütt szép rajzolatú maradt, nem ujrabarkázásról, hanem a barkaréteg újrafestéséről lehetett csak szó. Az eredeti szint megtaláltam a suba elején a szegőirhák csatlakozásánál és a sallangokon, amelyek közül 2 darab megmaradt. Ezeknek megfelelően kevertem ki a szint. A szinezék alapanyaga Planatol, amibe anilin festéket tettem. Az eredeti barkaréteget vékonyan bekentem Corialgrund-O-val. Ez egy tejfehér emulzió, amely a bőrön vékony filmréteget képezett. A filmréteg arra szolgált, hogy a bőrre kerülő szinezék ne tegyen kárt a felületben. Erre a rétegre kentem rá vékonyan a piros szint, amely rásimult a barka rajzolatra, fóliaréteget képezve rajta. Olyan helyeken, ahol hiányos volt a rátét, először bőrrel kiegészítettem, majd csak azután vontam be pirossal. A rátétekhez tartoznak, bár nem bőrből készültek, a galambkosarak, így nevezik ezeket a gyapjúból horgolt, barna köröket, amelyeket a makkvirágok piros irhája fölé varrtak. 11 darab maradt meg mindössze, a hiányzó 16 darabot szintén horgolással készitettem el. 96
