Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
A gallér restaurálása A subának úgynevezett kacagánygallérja volt. Ez két részből állt, egy 4-5 cm széles álló gallérból, és egy kisbárány egész boréból, lábakkal, farokkal, ami a háton lógott lefelé. Mindkét rész anyaga fekete perzsabárány bor. Ami megmaradt a diszes gallérból, az csupán az állógallér két sarka, bádogkeményen, szakadozottan és teljesen kopottan. Ezeket is finoman kimostam és ujracsereztem timsósan. Szűrőpapírok között szárítottam, hogy az egyenletes száradással megakadályozzam a széleken történő cserzóanyag koncentrálódást és ezzel együtt a megkeményedést. (Ugyanezt a suba elemeinél azért nem tudtam megcsinálni, mert olyan nagyok voltak és olyan sok, hogy a végrehajtás technikailag volt lehetetlen.) Száritás, pihentetés és törés után, a hiányzó részeket bőrrel pótoltam, majd a felületről lekopott szórt szilikon ragasztóval visszaragasztottam. Kivülre feketét, belülre natúr szinüt, az eredetinek megfelelően. A ka- cagánygallér nyomát és szabásvonalát a hátrészen és az elején található öltésnyomokból tudtam leolvasni. Annak idején ugyanis odavarrták a gallért a háti és elej bőrökhöz. Valamikori meglétét az is bizonyította, hogy a háti keresztirhán a himzés három helyen megszakad, ezeken a helyeken minden bizonnyal azért nincs himzés, mert ott lógott le a kisbárány két lába és a farka. Magát a gallért az eredetinek megfelelő nagyságban szintén fekete perzsabárányból pótoltam. Az összeállitás Miután mind a 18 darabot és az öt keresztirhát kiegészítettem és kivarrtam, hozzáfogtam az összeállitáshoz. Miután a szétbontáskor minden darabot megjelöltem és pontos alaprajzot készítettem, az összeállitás az eredeti állapotnak megfelelően történt. Sokat segítettek az eredeti állapotról készült képek is. Az azonosítás a palást 11 darab majdnem teljesen egyforma eleménél volt nagyon fontos. Az összevarrásokat takaró szálirhákat is ekkor pótoltam úgy, hogy miután összeillesztettem két egymás melletti darabot, hártyapapirral levettem a rátét körvonalait - ezeket is az öltésnyomok határozták meg -, majd a formát fehér borból kivágtam és visszavarrtam az eredeti helyére. A visszavarrás után hímeztem ki a szálirha diszitését, ahogy eredetileg is csinálták. A himzés nyoma mindenütt ottmaradt az elemek szélein. Az összeállitás fontos mozzanata volt a hátrész összeállitása a váll- tányérokkal és az elej bőrökkel. Maradt ugyan némi nyoma az összeállitás mikéntjének, de ez nem volt elegendő. Kérdéses volt a vállvonalon levő, piros háromszög alakú rátét elhelyezése és levarrása. Hogy dolgomat megkönnyitsem, lefényképeztem egy századfordulón készült subát,- amely a Jász Muzeum tulajdona, Jászberényben - ennek a vállrésze már jó utbaigazitás volt. A restaurált suba vállán nyomokban megmaradt piros rátét végleges alakját igy meg tudtam határozni. A suba megjelenéséhez szervesen hozzátartozott, hogy az alján körbefutó piros szegőirha alatt 5-6 cm hosszan lelógott a szőr, hosszas 97
