Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása

darabjait szülőföldjéről, a Jászságból szedte össze. Ez a suba is a gyűjteményhez tartozott. 1940 táján vitte el magával Sajószentpéterre, és 30 éven át őrizgette, nem csupán azért, mert a család egyik tagjáé volt, hanem mert a nagyon rossz állapot ellenére felismerte rajta a legszebb jászsági motívumokat. A két világháború között még viselték.

Nyolc éve került a Damjanich Muzeum birtokába, Szolnokra. Rongált állapota miatt nem került soha beleltározásra, minden pillanatban várva a kiselejtezésre. 1976 végén találtam rá én a néprajzi raktár egyik sarkában.

A suba 18 darabból áll, s ezeket a darabokat 16 báránybőrből szabták ki. A 17, bor a kacagány galléré volt, de ennek valamikori meglétében a restaurálás elején még nem voltam biztos. Az alján egy piros szélesebb, és egy fehér keskenyebb rátét fut végig, majd szegélyként egy 2 cm széles, szintén piros borcsik található.

A tárgynál csupán ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy bárány vagy vastagabb juhbor-e, mert a megmaradt szőrzet egyértelműen nem mutatta. A szétbontás után azonban, a trapéz alakú oldalbőröket vizsgálva már eldönthető volt a kérdés. Ezek a bőrök aránylag nem szélesek, mégis az elemek középső részén sokkal vastagabb a bor, mint a széleken. Ilyen nagy vastagságbeli eltérés ilyen kis távolságon csak báránynál lehetséges. Ugyanezt mutatják a poszlések vagy fiókok is, amelyek a szortelen hasi részek kitoldására szolgáltak. Ezek is nagyon közel vannak egymáshoz. A tárgy anyaga tehát báránybör.

II. A bor biológiája, kémiája

cimü fejezetben a szerző részletesen ismerteti a bőr szerkezetét, a nyersbőrök vegyi összetételét, a nyersbőrök tartósítását (szárítás, sózás, fertőtlenítés, fehérítés) és a nyersbőrfeldolgozás folyamatait (előkészítés, cserzés), a cserzett bőrök kikészítését, különös tekintettel a juhbőrök kikészítésére.

III. A hímzett suba restaurálása A bőr kártevői és az ellenük való védekezés

A múzeumokban tárolt tárgyak, főleg a textil és bőr (szőrme) ruhák állandóan ki vannak téve a molyosodás veszélyének. Legyen az akár bőrből, gyapjú kelméből varrt ruha, vagy gyapjuszálból szőtt szőnyeg, gobelin.

Különösen veszélyeztetettek a néprajzi gyűjtemények jelentős részét kitevő subák, ködmönök, kisbundák. Ezek legjelentősebb kártevője a ruhamoly (Tineola biseliella Hum. ), a leggyakoribb gyapjukártevő Európában. Az ártalmas, vagyis a rágó stádiuma a hernyó állapot. A növényi eredetű, cellulóztartalmu textilrostokat (gyapot, juta, len) és a