Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
cellulózalapu kémiai rostokat a molyok nem eszik meg. Ugyanez áll a természetes selyemre és a szintetikus utón elöállitott rostokra pl. perion. A ruhamolyon kivül jelentős még a szőrme moly (Tinea pellionella L, ) és a tapétamoly (Trichofaga tapezella L. ). Az okozott károk miatt, amelyeket a gyapjú, a bor, a szór, a szaru és a toll anyagokban okoznak, számottevőek még az Antrenus, az Attagenus és a Dermester genu- szok. Ide tartozik még a Lepisma saccharina L. a "eukrocska" is, ez E. Laibach szerint csak akkor fogyasztja a gyapjút és a természetes selymet, ha keményitőfelhalmozódás miatt vagy kedvező hőmérsékleten és nedvességi viszonyokon kifejlődött gombák vagy baktériumok táplálkozásra ingerük. A Dermester fajok bőrt, irhát, húst és zsirt, főként azonban a mumifikált testeket fogyasztják. Tipikus képviselőjük a szalonnabogár. A szőrméket belülről támadja meg, ezért a tárgyról a szőrzet lehullik. Más megfelelő táplálék hiányában felfalják a sertét, a tollat, a lószőrt is. Lárváik a gyapjúszövetekben gubóznak. Az Anthrenus és az Attagenus keratinfaló. A fő feladat, hogy a felsorolt rovarok petéit, lárváit és tojásait közvetlenül elpusztítsuk. Ezt fizikai és kémiai eszközökkel érhetjük el. A fizikai műveletek között elsősorban kell emliteni és alkalmazni a mechanikai eljárásokat. Az anyagok forgatása, szellőztetése, porolása elengedhetetlen. Gyakori végrehajtásuk nagy mértékben csökkenti a veszélyt, de nem szünteti meg. A molyfertőzés bekövetkezhet két kezelés közötti időszakban is. Fertőtlenítő eljárások a tulhevitett vízgőzzel vagy szerves oldatok gőzével, illetve az erősen ventilláló, forgó levegővel végzett csirátlanitó eljárások. Ezek kapcsán felmerül az a kérdés, hogy az ilyen eljárásokat a tárgyak kibirják-e egyáltalán. De ezek a fizikai eljárások is tulajdonképpen kémiaiak. Az tény, hogy ezek a kémikáliák az élőlényekre főként nem vegyileg, hanem hőhordozóként, tehát fizikailag hatnak. A kémiai eljárások közül a gyakorlatban használatban vannak: lélegzési mérgek, érintkezési mérgek, etető mérgek és rovarüző készítmények. A lélegzési és az érintkezési mérgek hatása csak időleges, a kártevők támadása ellen hosszabb időn át nem nyújtanak védelmet. Az etető mérgeket főként arzénvegyületek formájában használták, igy ezek a kezelési eljárások veszélyesebbek voltak a kezelőre, mint a kiirtandó rovarokra. Ezelőtt 35 évvel a Farbenfabriken Bayer AG Leverkusen vegyészei nemcsak orvosi okokból - a toxicitás miatt - feladatuknak tűzték ki olyan preparátumok előállítását, amelyeknél a keratintartalmu állati termékek a ruhamoly és a bogarak támadása ellen állandó jelleggel meg- védhetők. Az EULAN-nal a gyapjú biológiai védelmét kívánták megvalósítani. Az eulannal szakszerűen kezelt tárgyakat a felsorolt rovarok nem támadják meg. A kártevők nem eszik meg a tárgyat, mert nem képesek a kezelt gyapjút megemészteni. így a szaporodás és növekedés fiziológiai feltételei hiányoznak. Régen igyekeztek a kártevőket (lehetőleg életük minden szakaszában) közvetlenül megtámadni, közben azok tápláléka, a gyapjú állandóan veszélyben maradt. A gyapjúnak mint epidermis terméknek a keratin a fő építőköve. A 84
