Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
A fedél eleinte eredeti funkciójának megfelelően kizárólag a láda befedésére szolgált. Erre az egyszerű lapos fedél is megfelelt. A lapos fedél közepére néha vas- vagy rézfogantyut tettek. A zárszerkezet lapos fedél esetén rendszerint a ládatest homlokzati oldalának belső felére volt ráerősitve. Mivel az értékek őrzésénél ilyen egyszerű zárási móddal nem elégedtek meg, különböző megoldások születtek a kulcsnyilás elfedésére, illetve elrejtésére. A láda fedelén elhelyezett zár és kulcsnyilás fölé a fedél közepére diszes, kiemelkedő tagozatot építettek. Ez a konty- tetőszerüen megoldott felépítmény a "zárszekrényke". Ez a tetőmegoldás később megmaradt akkor is, amikor a zárat nem a fedélre szerelték, ekkor "kulcstartóüregnek" nevezték. A zárszekrényke tetejére kis, kihúzható falemez tolókat alkalmaztak, mely néha ugyancsak kulcsra járt. A fedél közepének tetőszerü kialakítása egyúttal fontos dekorativ célokat is szolgált. Az asztalosipar egyre inkább épületeket utánzó, un. "architek- tonikus" stilusirányzata ezzel tetőzte be, mintegy koronázta a megépített ládát. A fedelet általában két hosszú, többnyire vas- vagy rézcsuklópánt erősiti a ládatesthez. A pántokat a hosszanti fal és a tető belső oldalára erősítették, kivülre nagyon ritkán. Ha a ládafedelet nem csuklópántokkal erősítették a ládatesthez, akkor a pántok helyébe vas körmöket vagy több zárat, esetenként több irányba záró zárat alkalmaztak. Az ilyen fedeleket általában négy lábacska vagy tartószerelvény segítségével a láda felett vízszintesen rögzítették. Ez a megoldás vezetett a körbejárható, mind a négy oldalán gazdagon diszitett, céhládához. így az asztalra kitett céhláda körülülése is lehetővé vált. A céhláda belsejének beosztása különböző lehet. Közös vonásuk azonban, hogy mindegyikben megtalálható egy kis felcsapható fedeles rekesz, egy másik valódi kis láda, az un. ládafia. Ennek oldala gyakran felhúzható volt és a felhúzott lapocska mögött több kis titkos fiók húzódott meg. A céhládákat bonyolult zárszerkezetekkel látták el. Eleinte a homlokzati oldal belső falára erősítették a nagyméretű, C-alaku rugó hatására reteszesen működő zárakat, a XVI. sz. -tói kezdve egyre bonyolultabb és díszesebb változatokkal találkozunk, majd a XVIII. sz. -ban már remekbe- készült, diszes, domborított, teljes zárfedőkkel ellátott zárszerkezetek vannak. Ezek rendszerint a láda fedelén nyertek elhelyezést és nyelvcsapjaik egy, vagy több irányba zárnak, aszerint, hogy a láda fedele csuklópánton nyilik fel, vagy függőlegesen leemelhető. A XEX. sz. -ban az eddig nyelves zárakat a kétbezzenős akaszos zárszerkezetek váltják fel. A zárdiót bonyolult, sürü őrlemezekkel látták el, úgy, hogy kinyitásuk a szakember számára is sokszor megoldhatatlan feladatot jelent. A céhládák az asztalosipar önálló, speciális alkotásai, apró rekeszeikkel, titkos fiókjaikkal és egész külső megjelenésükkel legközelebbi rokonságban a kis irószekrényekkel állnak, melyekből a kabinetszekrények fejlődtek ki. 63
